Mióta csődbe mentem, meg sem ismersz?!

Korábban szomszédok voltunk, de aztán én elköltöztem a városból, így sajnos nem járunk össze, csak virtuálisan tartjuk a kapcsolatot. A többi barátját viszont nem emiatt vesztette el... Egyszerűen kiközösítették - azért, mert nem tudja tartani a társaságra jellemző színvonalat.

Egy fizetésből kell eltartani a gyerekeit és a súlyosan beteg feleségét. Korábban mindig ugrott, ha valakinek segítségre, esetleg két dolgos kézre volt szüksége a társaságban. Bármikor időt és pénzt áldozott rájuk, mindezt önzetlenül, külön kérés nélkül, viszonzást nem várva tette. Most pedig, hogy neki vannak nehézségei, és nem tudja hozni a szokott formáját, meg sem hívják a partikra.

Ennél is jobban fáj neki, hogy mikor segítségre szorult volna a gyerekszobák felújításában, mindenki visszautasította, különféle mondvacsinált indokkal. Rájött, hogy akiket fontosnak tartott, nem törődnek vele: csak addig fogadták be maguk közé, amíg hasonló körülmények között élt, mint ők. Egyáltalán nem nevezhetők barátnak, de még csak becsületes embereknek sem, mondja. Mert nem lehet rájuk számítani. Hiszen az igazi barát soha nem hagy cserben, hanem inkább arra törekszik, hogy segítsen.

Mintha mindez nem lett volna elég, tetézte a dolgot, hogy tartott egy kis szülinapi zsúrt a kisebbik lányának, és a régi baráti körből is meghívta a gyerekeket. Korábban mindig szívesen látott vendégek voltak náluk, sőt, olyan is előfordult, hogy ott maradtak éjszakára - most viszont egyikük sem jött el. Ráadásul csak aznap, a buli előtt pár órával szóltak, hogy bocsi, de másik buliba megyünk. Mindannyian...

Megértően hallgattam a panaszáradatát. Nagyon sajnáltam, amiért a felesége hűtlensége után azzal kellett szembesülnie, hogy a barátai sem különbek. Sőt, azok talán még rosszabbak is az exénél: hiszen amíg a volt neje a szívére hallgatva hagyta el, a társasága az anyagiak miatt...

Végül azzal sikerült megvigasztalnom, hogy megígértem: a jövő hétvégén meglátogatom. Hiszen én akkor is a barátja vagyok, ha megváltozott az élete, és már nem olyan színvonalon él, mint korábban...

Nyitókép: Shutterstock