Luxus helyett érzelmekkel kényeztess, ha szeretni akarsz!

Azért írom neked ezt a levelet, mert szeretném, ha tudnád, mire vágyom, mitől bizsereg a lelkem. Számomra a szerelem nem a méregdrága göncökről és a luxus nyaralásokról szól, hanem azokról az élményekről, amiket nem lehet pénzért megvenni.

Régen nem így gondolkodtam. A luxus, a gazdagság, a felszínes dolgok érdekeltek, ám az évek során megtanultam értékelni az élet apró örömeit. Már nem vágyom márkás cipőkre, táskákra, és nem fogok elájulni egy csillogó fülbevaló látványától. Nem attól leszek boldog, hogy elhalmozol felesleges holmikkal, amiket aztán feltehetek a polcra a többi mellé.

Olyan dolgokat akarok tenni, amik emlékeztetnek majd a szerelmünkre. Amik erősítik az összetartozást kettőnk között - az ágyon hagyott kis levélkék, a közös főzések, a hajnalba nyúló beszélgetések, a meglepetés randevúk. Ezek a dolgok nem kerülnek sokba, de ezektől érzem, hogy szeretsz.

Nincs szükségem könnyelmű ígérgetésre, rózsaszín ködöt sem kell festened elém. Nem tesznek boldoggá a hangzatos szavak, az üres bókok. Az is nagyon rosszulesne, ha naiv és tapaszalatlan fruskának néznél, mert nem vagyok az. Kinőttem már a mesékből, tisztában vagyok vele, hogy mindenkinek vannak hibái, és minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek. De a pénz nem minden, és nem oldja meg a gondokat. Én nem vagyok megvásárolható!

Ez a legértékesebb dolog, amit adhatsz nekem. Mert évek múltán nem a jakuzzis lakosztályokra és a Michelin-csillagos vacsorákra fogok emlékezni. Csakis azok az élmények maradnak meg, amiket együtt éltünk át. Mert ahol hiányoznak az egymás felé forduló pillanatok, ott légüres tér keletkezik, amit mértéktelen költekezéssel, anyagi javakkal nem lehet kitölteni.

Nyitókép: Shutterstock