Gyakorló anyukaként én is szembesülök vele, hogy valami feszkó/balhé mindig van - mindegy, hogy mikor, és melyik játszótérre visz az utunk. Na, de lássuk, hogy milyen fő típusai vannak a játszótéri anyukáknak!
A játszótér íratlan szabálya szerint minden játék egy picit közös. Mégis akad olyan anyuka, aki vérben forgó szemekkel néz, ha más gyerkőcök is szeretnének a csemetéje játékaival játszani. Sőt, még bunkón oda is szól, hogy "Az a miénk!!!"... Most komolyan, ha ennyire félti a kislapátjukat, akkor minek viszik magukkal? Ha pedig irigy, akkor meg milyen példát mutat a gyerekének? Egyébiránt pedig az ilyen szülőket a közösség nagyon hamar ki is veti magából.
Ő az, aki üvölt minden szar miatt, és aki még a nagyobb gyerekeit is kizárólag ordítással tudja nevelni. De más anyukákkal is képes hosszú perceken át vitatkozni olyan dolgokról, mint például: kinek a hibájából lett MAJDNEM sáros a gyereke - mintha nem lenne mindegy, hiszen meg sem történt.
Ő az, aki nem csinál egyebet, csak ül egy padon, és nyomkodja a telefonját. Még csak fel sem pillant, hogy csöpp porontya nem készül-e éppen nekifutni a pörgőhintának, vagy a mélybe vetni magát a mászókáról. Azt sem venné észre, ha a gyerkőce megenné más kölykök komplett uzsonnáját, vagy csurom vizessé ázna a játszótéri csap alatt - arról nem is beszélve, ha ne adj' isten, valaki kézen fogná a gyermekét, és elsétálna vele...
Legszembetűnőbb ismertetőjele lehet, hogy nem babakocsiban, hanem hordozóban hozza a már futni képes gyermekét. Ha te nem szoptattad a kisbabádat legalább kétéves koráig, számára szaranya vagy. Ha azért hagytad abba a szoptatást, mert durva gyógyszereket kellett szedned, szintén szaranya vagy. Ő ugyanis nagyon szeret azzal dicsekedni, hogy még a négyévesét is tandem szoptatja a kicsi, félévessel egy időben - miközben kihordott lábon egy tüdőgyulladást.
Ez az a típus, aki sajnos annyira belecsúszott a taposómalomba, hogy teljesen elhagyta magát: nem visel melltartót, nem epilál, a hajmosás is csak nagy ritkán jön össze. Igazából én sajnálom őket, mert való igaz, hogy nem könnyű kitörni a mókuskerékből, de úgy gondolom, hogy igenis meg kell próbálni! Mert az rendben van, hogy estére már annak is örülsz, hogy lyuk van a fenekeden, de nem tudom, minek kéne történnie velem ahhoz, hogy zsírtól tocsogó hajjal mutatkozzam nyilvánosan...
Könnyű észrevenni, ugyanis vég nélkül telefonál. Persze úgy, hogy az egész játszótér hallja: éppen egy nagyon sürgős és fontos ügyet intéz, amit senki, de SENKI más nem tud megoldani. És ha a csemetéje sírni kezd, amiért a mama nem játszik vele, még le is szúrja a kicsit - elvégre a játszótér nem azért van, hogy együtt játsszanak...
Eleinte mindannyian féltjük a gyerekünket: nehogy nekimenjen a hinta, nehogy leessen a mászókáról, vagy homokot szórjanak a szemébe. De az már túlzás, mikor valaki csak akkor engedi homokozni a három éves gyereket, ha senki más nincs még a homokozó közelében sem.
Na, igen. Sajnos belőlük van a legkevesebb. Ő az, akinek nem derogál rád köszönni, és talán még egy mosolyt is megenged magának, hiszen mindennap találkoztok a játszón. Ő az, akivel tudsz váltani néhány értelmes mondatot - ne adj' isten, tapasztalatot is tudtok cserélni. Ritka kincs az ilyen, hiszen hiába örömteli program időt tölteni a gyermekeddel, azért jólesik a felnőtt társaság, miután megépítetted a 32. homokvárat.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.