Amivel könnyebb elfogadni, hogy nem kellesz...
Ez teljesen oké, mert egy mozdulattal a másikra tolod a felelősséget (amit ő készséggel el is ismer, csak szabaduljon). Még meg is nyugszol, hogy egy jó darabig biztosan nem lesz neki más. Esetleg egy ideig abban bízol, hogy ha egy napon felébred ebből a gyermeki, önző létből, visszatalál hozzád. Mert ti azért mégiscsak összetartoztok...
Ha tudod, hogy eddig sem volt a másik a hosszú kapcsolatok bajnoka, és az anyjával meg a barátaival sem találkozott egyik korábbi párja sem, akkor megint csak megnyugszol. Mert valahogy senki mellett nem tud lehorgonyozni. Az ő belső fejlődési útján múlik a folytatás, nem rajtad.
Imád, komoly kapcsolatra és igazi elköteleződésre is képes, de mit csináljunk, ha egyszer swinger klubba vágyik, te meg monogám típus vagy? Egy barátnőm nemrég azért engedte "szabadon" szakítást kérő szerelmét, mert maga is belátta, hogy szerelem ide vagy oda, ő képtelen volna nyitott kapcsolatban élni.
Amit viszont nem akarsz hallani:
Ez a legkézenfekvőbb magyarázat, csak épp a legnehezebb feldolgozni. Csalódsz magadban, az értékítéletedben, az emberismeretedben, és haragszol rá, amiért esetleg másnak mutatta magát, mint aki valójában. Ám ha átlendülsz egy ponton, idővel ez is a könnyen elfogadható indokok közé kerül.
Ez a gyakran elhangzó érvelés amolyan baráti lélekápolásokon elhangzó klasszikus. Ők azzal biztatnak, hogy bizony "túl sok" voltál annak a szegény embernek. Te meg közben attól szorongsz, hogy épp ellenkezőleg, kevés voltál neki. A realitás talaján maradva: alighanem ez is arról szól, hogy nem illettetek egymáshoz.
Na jó, ez azért őrületes kamu duma. Természetes, hogy mindenki változik, az lenne a baj, ha évek és évtizedek elteltével is ugyanott tartanánk. Gond akkor van, ha nagyon eltérő irányba alakulnak a felek, és egyiknek sincs türelme a másik változásainak tolerálásához.
Ennél borzalmasabb nincs: nemcsak hogy elhagyott, de mást, egy konkrét, hús-vér élő személyt választott helyetted... Ráadásul ezzel a hozzád egyik legközelebb álló embert, a védelmi vonaladat is elveszítetted. Hosszú szenvedés szokta követni a felismerést, dupla gyász, és szinte mindig rossz szájíz marad utána még évekkel később is...
Általában az ismerkedős fázisban fordul elő, bár együttélésből szó nélkül menekülő nőről is hallottam már. Első látásra egyszerű esetnek tűnik, mert nyilvánvalóan nem lehetett túl mély és bensőséges az a kapcsolat, ami komolyabb záró beszélgetés nélkül véget ér. De épp itt a bökkenő. Az embernek ilyenkor egyedül kell lezárnia, és ez komoly kihívás a még szerelem hálójában verdeső, magára maradt félnek. Akadnak, akik tovább küzdenek és gyászolnak, mint amennyi ideig a kapcsolat tartott, méghozzá épp a lezárás kimondatlansága és érthetetlensége miatt.
Bár az okok, indokok, magyarázatok és reakciók - vagy azok hiánya - igen széles skálán mozoghat, a végeredmény ugyanaz. Nem akar együtt lenni veled, nélküled folytatja, nincs többé dolgotok egymással. Nincs mit tenni, ideje elkezdeni ennek a feldolgozását, hogy továbbléphess - minél hamarabb, annál jobb.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.