Amikor először megláttam, rögtön megtetszett a napbarnított bőre (nem szoláriumos, tengerparti nyaralós). Közelebb léptünk egymáshoz, hogy bemutatkozzunk. Kellemes, nem tolakodó, mégis ütős parfümjének illatát, máig az orromban érzem, ha felidézem azt az estét. Csak ezután mértem fel, hogy az egész srác nagyon „egyben van". Stílus és harmónia áradt belőle, ápolt volt, de nem piperkőc. Több, mint tíz éve vagyunk együtt és engem még mindig egy szippantással levesz a lábamról. Szeretem, hogy ad magára, még itthon is. Nyilván nem öltönyben fekszik a kanapéra, de a melegítőnadrágokat is lehet ízlésesen viselni.
Néhány hónapja, amikor új lakásba költöztünk, ahová a rég áhított gardróbot és a kétfiókos fürdőszobaszekrényt is megvásárolhattuk, feltűnt, hogy gondok lesznek. Hiába terveztük napokig a ruhásszekrény ideális elosztását, hely szűkében, sehogy sem jött ki a matek. A nagy, méltóságteljes ingei, a nadrágjai, a zakói, a pólói rendre felülkerekedtek az én kis ártatlan topocskáimon, ruhácskáimon és a vége az lett, hogy most egy teljes akasztós részleggel többet birtokolnak. Ezen még csak-csak túltettem magam, hiszen a férjem munkája megköveteli a „business look"-ot, az enyém meg nem és a ruháink mérete is felé billenti a mérleget, de azért maradt bennem tüske. Ezt gyengébb pillanataimban persze fel is emlegetem neki.
Arról a bizonyos kétfiókos fürdőszobaszekrényről egészen pontosan nyolc éve ábrándozom, azóta, amióta egy baráti házaspárnál megláttam. Egy közös vacsora után, segítettem mosogatni, megvágtam az ujjam és a ragtapasz a tökéletes háziasszony, tökéletes fürdőszobájában, a tökéletes fiókban hevert. Ezt azért fontos elmesélnem, hogy értsétek,
ez nem egy szimpla fürdőszobaszekrény, ez a felnőttkori identitásom meghatározó eleme. Már a tudat, hogy van nekem ilyenem, boldogsággal tölt el, hiszen megdolgoztam érte. A két egyenlő fiók, a házasságon belüli egyenlőséget szimbolizálja, az abban uralkodó rend, pedig a belső harmóniát.
Talán egy ici-picit túlgondolom a dolgot, de akkor is.
Ezek után már biztosan sejtitek, hogy egy világ omlott össze bennem, amikor megláttam a fiókomban, az ÉN fiókomban, az Ő szakállolajat. Ledermedtem, a szívem hevesebben vert, elöntött a forróság. Egy határozott mozdulattal, kinyitottam az Ő fiókját és a lehető legdurvábban akartam beletenni az üvegcsét, de nem tudtam, mert megtelt. Egy férfi fiókja, megtelt kozmetikumokkal! Akkor sorolom: testápoló, hidratáló arckrém, szemkörnyék ápoló, dezodor, parfüm, kontaktlencse és folyadék, sampon, balzsam, hajformázó, ezerféle borotválkozó bizbasz, ja és a fürdőgolyók.
Azt hiszem, joggal merült fel bennem a kérdés: ezek lennének egy 21. századi urbánus férfi alapkellékei vagy ez már metroszexualitás?
Az olyan, nagyvárosban lakó (a metropolis szóból alakult ki a kifejezés) férfiakat nevezzük metroszexuálisnak, akiknek a kinézet, a test fizikai állapota, a ruházat, a megjelenés legalább annyira fontos, mint a nőknek. Olyan ismert sztárok is ebbe a kategóriába tartoznak, mint Zac Efron, Brad Pitt, George Clooney, Johnny Depp vagy épp David Beckham. Ők mind, híresek sármjukról, stílusos megjelenésükről, továbbá arról is, mennyire kedvelik a nőket és viszont.
„A metroszexualitás nem más, mint egy újra felbukkanó, de egyáltalán nem új gondolkodás, viselkedési forma és attitűd. Kultúránk bölcsőjénél a görög és római polgárok is különösen adtak magukra, de a lovagok hőskorában, a francia reneszánsz és a romantika századaiban is fontos és elvárt volt a férfiak különleges megjelenése. A Napkirály udvarában a nemesek és katonák cicomája túlszárnyalta a nőkét, ezt a folyamatot majd a polgári társadalmak megerősödése fékezi meg. (Persze a történelmi hűséghez az is hozzátartozik, hogy a feltűnő öltözködést nem egyszer törvények által tiltották az új rend, a polgárság tagjainak.) A férfi viselettörténet tehát, egyértelműen igazolást ad a metroszexualitás történelmi gyökereire. Ez a hagyomány támadt fel, és lett korunk egyik új valósága" – értekezik Schiffer Miklós nemzetközileg ismert magyar divat- és stílustanácsadó, divatszakértő.
Egy felmérés szerint, Európában már a 35 év alatti felnőtt férfiak közel fele metroszexuálisnak, de legalábbis kiemelkedően igényesnek mondható.
Kifejezetten büszke vagyok rá, hogy az én férjem is ebben a csapatban játszik, de ha még egyszer előfordul, hogy szakállolajat találok a fiókomban, az összes kencéjét a gardróbban pöffeszkedő ingeire kenem, az biztos!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.