20 mondat, amiből érezned kell, hogy valami nem stimmel a pasival...

• Nincs időm kedves... Tudod, sok a meló, hiszen mondtam már.

(Miért hiszi azt, hogy egy dumát százszor is el lehet sütni, és mindig beveszem?)

• Nem, nem azért csekkolok be fél napig a csevegőprogramba, mert mással beszélgetek, hanem a munka miatt, te kis butus!

(Csak azt nem értem, hogyha ilyen sokat melózol, akkor hogy a fenébe nem vagy milliomos?)

• Nem szeretem, amikor túlgondolsz valamit! Már megint agyalsz! Nem kell folyton agyalni, nem kell gondolkodnod, mert igazán nincs miért.

(Hát persze, hogy nem szereted, mert akkor mindig magyarázkodnod kell...)

• Most sok a munka, itt a suli, anyám rosszul van, beteg a kutyám, behavaztam, stresszes vagyok.

(Ez mind egyszerre? Tényleg? Tegnapról mára? Nem úgy nézel ki, mint aki komoly problémákkal küzd.)

• Ne hidd, hogy parkolópályán vagy, itt leszek a háttérben!

(Komolyan? Én jobban szerettem az arcod látni - a létezésed tudata, bocs, de önmagában kevés...)

• Imádok veled szexelni, most is tudnék...

(Naná, és gondolom nem csak velem...)

• Na, mosolyogj már, és vágj jó pofát ehhez, kedves!

(Miért van az, hogy ez az istenért se megy?)

• Én törődöm veled, ma is írtam, nem? Nem is vagyok negatív!

(Tényleg írtál, na, de a hangnem... Ezzel az erővel valamelyik haverodnak is írhattál volna, annyi személyesség volt a soraidban... És persze, nem volt az üzenetben semmi negatív, de tudtommal nem baráti a viszony közöttünk.)

• Miért kell neked állandóan bizonygatnom az érzéseimet?

(Szükségtelen lenne, ha nem az ellenkezőjét tapasztalnám.)

• Folyton rosszat feltételezel rólam, és túlspekulálod a szavaim, most tényleg nincs időm erre.

(Még emlékszem arra, mikor az elején mesélted, hogy milyenek a pasik: ha már nincs ínyükre a másik társaságára, hirtelen nagyon sok dolguk lesz, és nincs idejük semmire... )

Amint kicsit nyugisabb időszak következik, minden oké lesz, hidd el!

(Mennyi ideje is várjuk azt a bizonyos nyugis időszakot? De lehet, pályát tévesztettem, és inkább szobanövénynek kellett volna mennem: csak állnék a sarokban türelmesen, néha meglocsolnál, szólnál hozzám néhány jó szót, és a fennmaradó időben szimplán hülyének nézhetnél.)

• Voltak már ilyen nehézségek máskor is, tudod jól...

(Persze, de ettől függetlenül érintkeztünk, sőt, én tartottam benned a lelket! )

• Micsoda? Hogy tartsunk egy kis szünetet? Nem akarok szünetet!

(Hm... Szóval nem akarsz szabadon engedni, hátha valaki kicsit többet figyel rám addig, míg te eldöntöd, milyen irányba akarsz menni, és kivel.)

• Én tudni akarok rólad továbbra is!

(Istenadta férfi kontrollmánia! Nem eresztjük a zsákmányt, még akkor sem, ha már másra
vadászunk! Taps! )

• Hogy miért beszélünk ritkábban telefonon? Hát kedves, kevés az idő! Tényleg! Rohanok A-ból B-be, azt sem tudom néha, hogy értem oda!

(Ó, te szegény... Korábban alig vártad, hogy felvegyem a telefont, míg mentél egyik helyről a másikra!)

• Szóval, nem kell ám mindenben rémeket látni, itt vagyok!

(Hol???)

• Nem akarom rád pakolni a gondjaimat, neked sem egyszerű az életed.

(Hát nem, mert okot adsz arra, hogy felcsesszem az agyam!)

• Majd jelentkezem, tényleg, csak hadd lazuljanak kicsit a körülmények, oké? Tudod, hogy imádlak!

(Tényleg? Ha ilyen az, amikor imádsz valakit, akkor inkább kihagynám, ha szabad...)

• Szívesen aludnék nálad, de olyan későn fogok végezni, hogy már nem akarlak zavarni.

(Zavarni? Bocs, de mi vagyok én, az üzlettársad, hogy egy bizonyos időpont után már ciki feljönni hozzám? Régebben még a bulik után is ide vezetett az utad, és sosem volt olyan, hogy "késő van"... )

• Majd írok! Mindenképpen!

(...addig álljak én fél lábon...)

És így esett, hogy a nő kisétált a férfi életéből, ő pedig csak állt, és nem értette, miként történhetett meg vele ez a csúfság.

Itt a vége, érted-e végre?

Nyitókép: Shutterstock