Éljünk szűzies életet, amíg nem jön az igazi, vagy az alkalmi partner még belefér? (18+)

Minden nő másképp éli meg a szingliséget.

Ugyanakkor az intimitás hiányával nehéz mit kezdeni addig, amíg megérkezik a nagy szerelem. Marad a vibrátor, a barátság extrákkal vagy az alkalmi szex. Nekem őszintén szólva egyik sincs az életemben, pedig a barátnőim kiokosítottak, hogy a vibrátor a szingli nők legjobb barátja, én mégis inkább egy hús-vér férfira vágyom. Valahogy az érzelem nélküli szex sem mozgat, mert olyan együttlétet szeretnék, ahol nemcsak fizikailag jutok el a csúcsra, hanem a lelkem is kielégül.

Ugyanakkor van olyan barátnőm, aki nem agyalja túl ezt a kérdést, és egyik variációból sem csinál problémát. Van otthon mindent is stimuláló szuper vibrátora, jól bejáratott szeretője, aki heti egyszer tiszteletét teszi nála és minden szükségletét kielégíti. Így bár az igaz szerelem várat magára, ő mégis szexuálisan kielégített, boldog nő. Hosszútávon ő sem erre vágyik, de elmondása szerint így sokkal kiegyensúlyozottabb, mint amikor még ezt is megvonta magától.

Azért itt komolyan elgondolkoztam azon, vajon melyikünk csinálja jól, illetve van-e összefüggés aközött, hogyan éljük a szingli éveinket és mikor érkezik meg a nagybetűs szerelem az életünkbe. Nekem az az elméletem, - amit többen is alátámasztottak -, hogy az elsődleges cél, hogy egyedül is jól érezzem magamat a bőrömben, amibe nekem nem nagyon fér bele az alkalmi szex gondolata. De lehet, hogy ezzel csak magamat szivatom és valójában az igazinak semmi köze ahhoz, éppen kufircolok-e néha valakivel. Bár nekem a „csak szex és más semmi" sosem működött. Amikor a fiatalabb éveimben én akartam csak szexet valakitől, az biztos, hogy halálosan szerelmes lett belém, aki pedig szigorúan csak alkalmi légyottokra vágyott, ott én kezdtem el többet érezni.

Ismerek azonban olyat, akinek valóban a szexmentesség hozta el a boldogságot. Pár éve dolgoztam együtt egy lánnyal, aki öt év szingliség után találta meg az igazit. Amikor megkérdeztem, hogy szerinte mi hozta meg az áttörést és a szerelmet az életébe, azt válaszolta, hogy akkor találta meg a párját, amikor lejött a Tinderről, elküldte az alkalmi szeretőjét, és elhatározta, hogy mostantól egyedül is boldog lesz. Nála ez működött, én azonban sok olyan nőt ismerek, aki már régóta nincs fenn a Tinderen, nincsenek alkalmi légyottjai, mégse toporog az Igazi az ajtajában. Úgyhogy erre is igaz, mint mindenre, nincsenek receptek, szabályok és törvényszerűségek, csak egyéni sorsok vannak.

Azt hiszem, kicsit mindig túlidealizáltam ezt az állapotot és azt gondoltam, ha szerelmes leszek és lesz egy párom, akkor minden rózsaszín lesz, repkednek majd a csillámpónik körülöttem és megszűnik az összes problémám. Ahogy öregszem, szerencsére ezek az illúziók egyre inkább tovaszállnak, ugyanakkor a társkeresés is egyre nehezebb.

Sokszor feltételhez kötöttem a szerelmet: ha majd elengedem a görcsös akarást, megkapom. Ha még elvégzek pár önismereti tanfolyamot, feloldok pár blokkot, tuti bevonzom az igazit. Ha végre az álommunkát végzem, kiül az arcomra az elégedettség, és mindenki engem akar majd. Megsúgom, egyik sem jött be. Most már csak egy ideológiám van: akkor jön majd az igazi, ha eljön az ideje, és valószínűleg ez független attól, van-e épp alkalmi szex az életemben.

Nyitókép: Shutterstock