Falatnyi bugyiból óriási probléma...

Meg is találtam a tökéletesnek tűnő webshopot. Szorgosan válogatni kezdtem a termékek között, majd be is dobáltam néhányat a kosárba. Aztán a kártyás fizetés, és az elégedettség az arcomon, hogy milyen jó üzletet kötöttem. Rövidesen rájöttem, hogy mégsem...

A kevésbé szexi is jó lett volna

Bárcsak megelégedtem volna azokkal a fehérneműimmel, amelyek kevesebb pántot és csipkét tartalmaznak, cserébe viszont olyan anyagból készültek, amitől nem viszket azonnal odalent, amint felhúzom. Történt ugyanis, hogy a frissen megkapott álomdarabok egyikét mosást követően fel is vettem: randink volt Lacival, és szerettem volna, hogy minden tökéletes legyen.

Laci éppen Bécsben dolgozott, ezért úgy döntöttünk, hogy ott töltök nála egy hétvégét. Péntek reggel harci díszbe vágtam magam, mert munka után már rohantam is a vasútállomásra, hogy kezdetét vegye az a több órás utazás, amelynek a végén a daliás hercegem vár. Izgatottan készülődtem, mit sem sejtve arról, ami ezután következett.

Az odaút teljesen hétköznapi módon zajlott. Eltekintve attól, hogy iszonyúan viszkettem a bugyim alatt. Ezt annak tudtam be, hogy a díszítőelemek irritálják a bőrömet, így nem vettem róla tudomást. Az érkezésem és egy vacsi után szinte azonnal lekerültek rólunk a ruhák, amit őszintén szólva nem bántam. Végre megszabadultam attól a kellemetlen ruhadarabtól. Másnapra is természetesen az új fehérneműk egyikét csomagoltam be magamnak. Mivel az egy kevésbé díszes darab volt, úgy véltem, már nem fog irritációt okozni.

Egész nap jártuk a várost. Andalogtunk, és élveztük egymás társaságát. És közben úgy viszkettem, mintha életemben nem fürödtem volna, pedig mindenre esküszöm, hogy szoktam. Már bántam, hogy ezeket a bugyikat választottam. Megkeserítették az együtt töltött időt, ráadásul nem is mertem elmondani Lacinak, cikinek éreztem a helyzetet, ezért inkább magamban, csendben vergődtem.

Hamarosan jött az utálatos hazaút, a harmadik kényelmetlen bugyiban. Már a szemem se rebbent, hiszen nem ért váratlanul a történet. A vonaton töltött fészkelődős órák alatt volt időm rákeresni a webshopban a termékekre, amiket megvettem. Ekkor szembesültem a ténnyel, hogy az összes új bugyim totálisan műszálas az utolsó cérnaszálig. Némi keresgélés után rájöttem, hogy attól érzem magam ilyen szörnyen, mert a testem nem tud a műszálon keresztül lélegezni.

Nagy levegő helyett nagy szívás...

Hazaérve azonnal kidobáltam őket, és örültem, hogy mindössze 3 napot kellett bennük eltöltenem, de itt még nem ért véget a történet. Másnap reggelre bekopogtatott a jó öreg, sárgásfehér, darabos hüvelyváladék és a viszketés. Már anyaszült meztelenül feküdtem az ágyon, de a viszketés nem maradt abba.

Nem volt más hátra: irány az ügyeletes gyógyszertár. Biztos voltam benne, hogy hüvelygombám lett azoktól a nyomorult bugyiktól. Ezt követően napokig a kúpozás volt a napjaim központi feladata. Le kellett mondanom a sportolásról, és a fürdőkádban történő hosszas ücsörgésekről is. Helyette már annak is örültem, ha nem napi 20 órában viszkettem.

Spórolni csak okosan érdemes. Amit a bugyikon megspóroltam, azt elköltöttem gyógyszerre.

Jó nagy hülye voltam, hogy nem néztem meg az összetételüket. Ránézésre olyan jó minőségűnek tűntek. Álmaimban sem jutott volna eszembe, hogy ennyi szenvedést okozhatnak.

A cikk megjelenését a Phytotec Hungária támogatta.

Nyitókép: Shutterstock