Közel két évet dolgoztam házi takarítónőként. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy magánszemélyek otthonait látogattam takarítás célzattal hetente egyszer – átlagosan 4-5 lakást. Én voltam az, aki ha kérték mosogatott, mosott, vasalt, rendet rakott, macskák után szedte fel az alom mellé pottyantott meglepetés csomagokat. Őszintén? Én nagyon élveztem! Szerettem azt a bizalmat, amit a megrendelőktől kaptam – mégiscsak a legszemélyesebb dolgaik között pakolásztam és kulcsot kaptam -, élveztem a takarítás meditatív hatását, és természetesen az érte kapott fizetést is.
Ám, most nem az a célom, hogy mindenki felmondjon az irodákban, és beálljon takarítani. Pár érdekes, meglepő dolgot hoztam, amikkel takarítónői pályafutásom során tapasztaltam.
Körülbelül fél évig jártam egy fiatal srác lakásába. Nos, ő igencsak szabados életet élt, mindig hagyott nekem egy cetlit, amin különböző aktuális plusz feladatok szerepeltek. Gyakran kellett a hálószobában esetlegesen „elhagyott" fehérneműt felkutatnom, és az egyik fiók mélyére tennem nejlonzacskóban. Igen, pontosan így kellett tennem.
Aztán volt, hogy megkért, szaladjak le a boltba, és vegyek egy romantikus csokoládé bonbont, no meg egy pezsgőt – gondolom idő hiányában így készült az esti randevúra. A munkámmal maximálisan elégedett volt, fél év után azonban megtalálhatta a nagy őt, mivel utoljára egy egész női részleget kellett kipakolnom a fürdőszobába, ami után elköszöntünk egymástól.
Egyik szabadnapomon dél körül hívott az egyik megrendelőm, méghozzá igen zaklatottan. Pontosan nem tudom idézni, de a hívás lényege azt volt, hogy a dupla béremet fizeti, ha most el tudok menni hozzájuk rendet rakni és eltenni a párjával tegnap este használatos felnőtt játékszereket, mert kora délután vidékről jön az anyósa, akinek kulcsa van a lakáshoz. Amikor beléptem, már a nappaliban láttam az előző esti fülledt este nyomait.
Volt ott minden kérem: bilincs, korbács és egyéb furcsaság. Gumikesztyűt húztam, mindent betettem egy zacskóba, és elsüllyesztettem az ágyneműtartóban. Bevallom, egy pillanatig se éreztem magam zavarban, ha ők így szokták egymást szeretni, kivagyok én, hogy megítéljem őket? Azzal azonban egyetértettem, jobb, hogy az anyós/ anyuka nem tud erről az oldalukról.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.