Már nem engedem, hogy egy férfi kénye-kedve szerint használjon

Nagyjából másfél hónapja randiztam egy helyes férfival. Kellemes este volt, jót beszélgettünk, de nem éreztem, hogy ő lenne az igazi, és ez az érzés valószínűleg kölcsönös volt, mert nem jelentkezett utána. El is feledkeztem róla teljesen, mígnem pár napja kaptam tőle egy üzenetet, hogy nem lenne-e kedvem sétálni vele vagy színházba menni. Először komolyan azt hittem, hogy rosszul látok, annyira váratlanul ért ez a kérdés, hisz másfél hónapja semmit nem hallottam felőle. Semmi bevezető nem volt hozzá, hogy „Bocs, hogy nem jelentkeztem, de elfoglalt voltam" vagy valami hasonló, amivel megmagyarázta volna, mégis hogy jutottam most az eszébe.

Fogalmam sem volt róla, hogy erre mit válaszoljak, aztán dühös lettem, hogy mégis mit képzel magáról, hogy eltűnik, aztán amikor épp nincs kivel eltölteni az idejét, akkor megjelenik. Szinte láttam a lelki szemeim előtt, ahogy pörgeti a telefonját, hogy kivel töltse a szombat délutánt, pár csajra ráírt, előbb vagy utóbb az egyik majd úgyis igent mond. Az egészben az a durva, hogy pár éve még lehet, hogy én lettem volna az, aki beadja a derekát. Hisz végülis jól éreztük magunkat, miért ne tölthetnénk el együtt újra egy kellemes délutánt?

Ma viszont már azt mondom, hogy engem ne használjon senki kénye-kedve szerint! Ne akkor akarjon velem találkozni, ha épp unatkozik vagy nincs más, aki ráér.

Nyilván ez nem egyedi eset. Nem egy olyan sztorit hallottam már, hogy a pasi eltűnt napokra, hetekre, néha hónapokra, aztán megjelent, mintha mi sem történt volna, kitalált valami kamu dumát, előadta a nagy szerelmest, aztán amikor elérte a célját, akkor eltűnt újra. Persze ez a mi hibánk, hogy nőként bekajáljuk ezt a sok süket dumát, aztán meg csodálkozunk, hogy a kellemes este vagy éjszaka után a férfi kámforrá vált.

Volt egy nagy szerelmem, akibe évekig szerelmes voltam. Neki közben voltak barátnői, de időről-időre megjelent az életemben – általában amikor épp nehéz időszaka volt – és mindig elhitette velem, hogy sokat gondol rám és egyszer mi még egy pár leszünk. Tisztában volt vele, hogy rajongok érte, így ha egy jó szóra volt szüksége, tudta nagyon jól, hogy kihez forduljon. Évekkel később összejöttünk egy rövid időre, de akkor is csak leginkább arra használt, hogy velem vigasztalódjon a szakítása után. Utólag nagyon fáj ezt látni, de leginkább azt, hogy én partner voltam abban, hogy kihasználjon. Szerettem őt, vele akartam lenni és ezért mindent elhittem, amit csak mond. Ő pedig kiváló volt manipulációban, nem igazán érdekelte, hogy én min megyek keresztül, önző módon csak azt nézte, hogy neki mi a jó.

Ma már senkinek nem hagyom, hogy bármilyen szinten használjon.

Már nem kell görcsösen egy pasi vagy egy párkapcsolat. Szeretem magam annyira, hogy egyedül is jól elvagyok és kivárom, hogy egy olyan férfi jöjjön az életembe, aki tisztelettel és szeretettel bánik majd velem.

Nyitókép: Shutterstock