Évek óta csak chat-elek a barátnőmmel, pedig egy kerülettel odébb lakik

Ezek az apró szimbólumok emberi kapcsolatokat képesek megtörni vagy helyrehozni: olykor elég egyszerűen csak egy szívecskét küldeni és máris megszűnik a balhé. Egy kattintás és már bocsánatot is kértél. De tudod, mi a legérdekesebb ebben az egészben? Hogy a valódi, mély és értékes kapcsolatokra is hatással van ez a digitális kavalkád.

Az egyik legjobb barátnőmmel például évek óta nem láttuk egymást élőben, pedig mindössze egy kerület választ el minket egymástól, ám így is tökéletesen működik a kapcsolatunk. Ha végre-valahára sikerül összehoznunk egy-egy találkozót, olyan az egész, mintha mi sem történt volna, ott folytatunk mindent, ahol abbahagytuk.

Egyértelműen megfigyelhető, hogy az online kommunikáció a párkapcsolatokra is rányomta a bélyegét: míg régen a szerelmespárok hosszú, sóvárgó leveleket írtak egymásnak, ha épp nem tudtak személyesen találkozni, s a történelmi kortól függetlenül hónapokig, hetekig vagy napokig várták a választ, ma már gyakorlatilag bármikor mellettünk lehet kedvesünk virtuális énje.

Én például heti egyszer találkozom a párommal és ez mindkettőnk számára így ideális. Hét közben intézzük az ügyeinket, produktívak vagyunk, és amikor végre egymás társaságát élvezhetjük, csak a kikapcsolódásra és egymásra figyelünk.

Nem komikus, hogy a gyertyafényes vacsorák, az andalító vízparti séták és a virágcsokrok után jelenleg többnyire az online érintkezésben rejlik a 21. század romantikája? Nemrég láttam egy mémet, mely a régi és a jelenlegi udvarlási stílust mutatta be viccesen. Nagyjából így hangzik magyarra fordítva:

Régen: „Óh, te gyönyörű hölgyemény, ma a megszokottnál is édesebben, s pirosabban ragyognak ajkaid!"

Ma: „Szia, cicám, ma rád gondolva vertem ki!"

Most persze csak sarkítottam, hiszen a stílus és a tartalom mind élőszó, mind chat-elés esetén szabadon megválasztható, de érted, mire akarok kilyukadni.

Mindebből kiindulva az online kommunikáció több mint egy eszköz, sokkal inkább egy szupererő, amely segít, hogy a kapcsolataink még erősebbek, szebbek és gördülékenyebbek legyenek. Olyan, mint egy virtuális kar, amely átöleli a világot, miközben mi ülünk a kanapénkon és nézzük, ahogy a képernyőn megelevenednek a barátságok, szerelmek és emlékek. Az is igaz, hogy néha könnyebb elbújni az okoseszközök mögött, mint szemtől szemben beszélgetni, de hát éppen ez adja az online kapcsolatok báját és titokzatosságát.

Én nagyon örülök, hogy a virtuális kommunikáció révén megtaláltam a tökéletes egyensúlyt az elfoglalt hétköznapok és a bensőséges emberi kapcsolatok között. Néha találkozunk a valóságban, néha pedig csak kijelzőkön keresztül keresztül kommunikálunk, de mindkét esetben tudjuk, hogy a szívünk mélyén ott van az a valami, amely összeköt minket és boldogsággal fűszerezi meg rohanó életünket.

Nyitókép: Shutterstock