Életem egy nárcisztikus férj mellett

Mindig a rosszfiúk tetszettek. Ő normálisnak tűnt. Szorgalmasan dolgozott, józan életet élt, voltak céljai, értelmes volt. Mivel ezen a téren nulla tapasztalatom volt, ezért elkönyveltem, hogy a jófiúk biztosan ilyenek. Kiszámíthatóak, kissé gépiesek, kizárólag misszionárius pózban szexelnek, fürdés, fogmosás, lámpaoltás után. Eleinte furcsamód tetszett az ismétlődő napirend.

A nászéjszakán már gyanakodnom kellett volna. A szállodai szoba rózsaszirmokkal teleszórt ágyán az volt az első dolga, hogy kiterítette az ajándékba kapott borítékokat, kiborította a menyasszonytáncból befolyt pénzt, meglazította csokornyakkendőjét, és akkurátusan számolni kezdett. Egy kicsit elfogyott a levegőm. Elsőre azt hittem, hogy a pénzen fogunk szexelni. Bár az is fura lett volna, de mégis kevesebb ellenérzést keltett volna bennem. Majd amikor végzett a számolással, közölte, hogy éppen elég lesz az összeg a lakásfelújításra. Fontosak a prioritások...

Addigra már világossá vált számomra, hogy rendmániás, de mivel én szörnyen rendetlen vagyok, úgy gondoltam, hogy még jót is tesz nekem, majd mellette összekapom magam. Kényesen ügyelt a külsejére, egy kicsit talán mániákusan is. Az összes ruháját vasalta, még az alsóneműt is. Soha semmi nem lehetett szem előtt, mindennek megvolt a maga helye, ahova szépen el kellett tenni.

Átkarolt, kedves volt, a hangja is egészen megváltozott olyankor. De ahogy a vendégek mögött becsukódott az ajtó, már sorolta is, hogy mit nem csináltam jól. És mindezt teljesen szenvtelenül, érzelemmentesen tette. Nem volt a hangjában harag, de szeretet sem. Akár egy robot. A munkahelyén borzasztóan népszerű volt, mindenki rajongott érte, ő pedig fürdött a sikerben. Épp ezért úgy gondoltam, hogy bennem van a hiba, amiért én nem olyannak látom őt, mint mások.

4 évig voltunk házasok. Mindennap elmondta, hogy milyen undorítóan kövér lettem, és milyen szerencsés vagyok, hogy neki így is kellek, mert más biztosan rám se bírna nézni. A közösen megtakarított pénzünket rendszeresen elköltötte. A saját ízlése szerint alakított mindent. Jobban kerestem nála, mégis ő kezelte a közös kasszát, meggyőzött róla, hogy ez minden rendes családban így működik.

A válás rettenetes volt. Kicsinyes lett, cinikus, eleinte szánalmas, de amikor mindent veszni látott, akkor kegyetlenül aljas. Mindaz, amit másnak láttam benne, amiről azt hittem, hogy ilyenek a jófiúk, az egy betegség tünete volt. Csak akkor még nem tudtam. A súlyosan mérgező, nárcisztikus személyiségű ember betegsége. A jóisten óvjon tőle mindenkit!

Nyitókép: Shutterstock