Ha egy nőt „szépre szeret" egy férfi, az úgy fog ragyogni, ahogy még soha

Nemrég meséltem egy barátnőmnek, hogy az egyik közös ismerősünk mennyire dögös mostanában, jó kedve van, viccelődik, csak úgy ragyog. A barátnőm rögtön rávágta, hogy nem kell ezen csodálkozni, látszik rajta, hogy hosszú idő után végre bepasizott, azóta szinte rá sem lehet ismerni. Előtte, ahogy egy igazi hangulatembert, ha rossz kedve volt, akkor érdemes volt nagy ívben elkerülni, de amióta rátalált a szerelem, azóta kenyérre lehet kenni.

Nemrég találkoztam egy volt kolléganőmmel is, valami más volt rajta, találgattam, hogy esetleg fodrásznál járt, vagy alapozót váltott, de kiderült, hogy egy férfi van a dologban. Csillogott a szeme, ahogy arról beszélt, hogy 180 fokos fordulatot vett az élete, amióta párra lelt, az addig fásult lányt mintha kicserélték volna. Ha belegondolok, az összes női ismerősömnek jót tett a szerelem, szinte azonnal megváltozott a kisugárzásuk, amint lett intimitás, szex és gyengédség az életükben.

A legdrágább arckrém és alapozó sem ér fel azzal, ahogy egy boldog nő sugárzik. Egyszer voltam egy előadáson, ahol felmerült, hogy miért van az, hogy az embert akkor környékezik meg a pasik, amikor párra lelt, míg amíg szingli volt, senki észre sem vette. A magyarázat épp abban rejlik, hogy ha valakit szeretnek, annak teljesen megváltozik a kisugárzása, sokkal magabiztosabb és nyitottabb lesz, ezáltal könnyebb is hozzá kapcsolódni. A boldog emberek kitűnnek a tömegből, róluk már lehullt a görcsös akarás, sokkal inkább meg tudják élni önmagukat, anélkül, hogy másnak meg szeretnének felelni.

Ugyanakkor ha az ember már régóta egyedül él, sok esetben körülveszi magát vastag falakkal, és a legrosszabb, hogy a sok negatív tapasztalat és csalódás miatt már ő maga sem hiszi el, hogy lehet őt valójában szeretni. A legtöbb szingli ember retteg az újabb csalódástól, ezért bezár, kevésbé nyitott, és ha valaki közeledik is hozzá, azzal is túlzottan óvatos. A sok egyedülléttől kissé besavanyodik az ember, frusztráltabb lesz, a szex is hiányzik egy idő után, arról nem is beszélve, hogy nehezebb egyedül megbirkózni a hétköznapok problémáival, mint egy kiegyensúlyozott párkapcsolatban.

Persze, tudom, erősek vagyunk, képesek vagyunk egyedül is megváltani a világot, de szerintem nincs az a nő, aki a szíve mélyén ne vágyna egy erős férfi ölelésére, rajongására, szeretetére. Nincs az a nő, akit nem villanyoz fel, ha egy számára vonzó pasi bókol neki, virágot hoz, udvarol.

Lehet, hogy sok mindent képesek vagyunk megteremteni, azt is aláírom, hogy egyedül is lehet boldog és elégedett életet élni, ugyanakkor szerintem egy nő élete leginkább egy férfi és egy saját család által lesz teljes. Ahogy abban is biztos vagyok, hogy nincs ahhoz fogható érzés, mint amikor rátalálunk az igazira és úgy vagyunk szeretve, ahogy arra mindig is vágytunk.

Nyitókép: Shutterstock