14 év ide vagy oda, nálad jobbat nem is kívánhattam volna magamnak

20 éves voltam, amikor belépett az életembe, bár ha jobban belegondolok, hallásból már régóta ismertem. Akkoriban polgármester volt, így a szüleim is találkoztak vele. A sors fintora, hogy a szakmai gyakorlatomat épp abban a cukrászdában töltöttem, ami történetesen az ő törzshelye volt. Egy hatalmas, több emeletes, frissen készült tortával siettem ki. Az orrom hegyéig sem láttam, amikor teljes erőből nekimentem, és mindkettőnk ruhája csupa tejszínhab lett. Az arcom égett, annyira elszégyelltem magam. A legdöbbenetesebb, hogy ő ahelyett, hogy kiabálni kezdett volna, azt mondta:

"Az élet nem mindig habostorta, kivéve ha nyakig az vagy!" - elnevette magát, én meg semmit sem értettem az egészből.

Hosszasan néztünk egymásra, de még azt sem engedte, hogy segítsek az öltönyéről leszedni a tortamaradékot. Az eset után a főnökeimtől természetesen megkaptam a fejmosást, de nekem továbbra is csak a történtek kavarogtak a fejemben. Azon gondolkodtam, hogy talán megutáltattam vele a törzshelyét, és féltem, nehogy a cukrászatnak is gondja legyen a balesetből. Legnagyobb meglepetésemre, miután bezártunk, a cukrászda előtt megláttam őt egy ciklámen rózsával a kezében. Miután felfogtam, hogy szeretne megismerni, elmentünk sétálni. Rengeteget nevettünk, jót beszélgettünk, és egy csodás délutánt töltöttünk együtt.

Két héttel a megismerkedésünk után került először szóba, hány évesek vagyunk. Nem is volt igazán lényeges, de gondoltuk, ezt mégiscsak fontos tudni a másikról. Amíg engem teljesen lesokkolt, hogy ő 34 éves volt, addig őt egyáltalán nem érdekelte, hogy én akkoriban csak 20 éves voltam.

Két hónap randizgatás után bemutattam anyuéknak, akik annyira fellelkesültek, hogy szerintem már aznap elkezdték szervezni az esküvőnket. Az egész városban arról beszéltek, hogy a polgármester Péterffyék lányának udvarol. Minden olyan gyorsan történt, hiszen hamar összeköltöztünk, és elkezdtük tervezni a közös életünket. Azt hiszem mindig arra vágytam, hogy meseszerűen ismerjem meg az igazit. Azonban arra semmiképpen sem számítottam, hogy mindössze 22 évesen édesanya leszek. Egy éve voltunk együtt, amikor kiderült: terhes vagyok. Az volt az első gondolatom, hogy mindennek vége, és biztosan el fog hagyni engem. Amikor elmondtam a nagy hírt, a szemei könnybe lábadtak, és azt mondta, sosem volt még ilyen boldog.

22 éves voltam, amikor megszületett a kislányunk. Három évvel később megszületett a második gyermekünk, aki gyerekként egy igazi rosszcsont volt.
I

Egy pillanatig sem hátrált ki a felelősség alól, és mindig kitartott mellettem és a gyerekek mellett. Az életünk pedig pont olyan, ahogy kislányként megálmodtam. A nevetés és a viccelődés a kapcsolatunk elengedhetetlen fűszere, így ha valaki megrökönyödik a kettőnk közötti korkülönbségen, csak elsütünk egy jó poént, az élet pedig megy tovább...

Nyitókép: Shutterstock