Mit számít a korkülönbség egy párkapcsolatban? Szerintem semmit!

Persze, a korkülönbség megítélése főként nézőpont kérdése. Egyrészt attól is függ, hogy ki az idősebb a kapcsolatban, a társadalom ugyanis sokkal elfogadóbb azokkal a nőkkel, akik idősebb férfit választanak maguk mellé társként, mint azokkal a férfiakkal, akik idősebb nőkkel ismerkednek. De ez természetesen életkor függvénye is, máshogyan vélekedünk arról, ha valaki 20 évesen választ maga mellé egy 35 éves férfit vagy, ha 40 évesen választ maga mellé egy 55 éves partnert.

Ha visszaemlékszem a korábbi kapcsolataimra, szinte kivétel nélkül idősebb férfiakkal sodort össze az élet, ami persze nem véletlen, mivel én is sokkal inkább kerestem a nálam idősebb pasik társaságát. Átlagosan 3-4 év volt a korkülönbség köztem és az udvarlóim vagy korábbi partnereim között, de előfordult, hogy nálam 8 évvel idősebb férfival ismerkedtem. Nem volt tudatos döntés ez a részemről, egyszerűen azt éreztem és érzem a mai napig, hogy a velem egyidős férfiak érzelmi intelligenciája, érettsége nem volt soha megfelelő számomra, nem véletlenül tartja a mondás is, hogy a férfiak sokkal később érnek, amit a tapasztalataim alapján én is tudok igazolni.

Azért meg kell jegyezni azt is, hogy ahogy mindig, itt is vannak és lehetnek kivételek, találkoztam már olyan idősebb férfival, aki érzelmileg sokkal inkább hasonlított egy kamasz gyerekhez, mint egy felnőtt férfihoz, így ebből kiindulva, biztosan előfordul olyan férfi is, aki a korához képest jóval érettebben, tudatosabban gondolkodik és építi fel az életét, mint a korosztálya.

Ahogyan már említettem én és a párom között 15 év korkülönbség van, ami nem kevés idő. Ha csak a számokat nézzük, két külön korosztály vagyunk, emiatt akár sokféle akadályba is ütközhetnénk a mindennapokban, de szerencsére nem tudok ilyenről beszámolni. Kezdjük ott, hogy a kettőnk között lévő évek száma minket soha nem feszített, nem tartottuk egyik oldalról sem cikinek vagy kellemetlennek.

Ehhez valószínűleg a környezetünk is hozzátett, mivel nem kaptunk negatív megjegyzést, véleményt a családtagjainktól, szeretteinktől. Bár emlékszem az első találkozásra, amikor bemutattam a szüleimnek, akkor bizony egy kicsit meg voltam ijedve, mit gondolnak majd arról, hogy a húszas éveim végén egy negyven év feletti férfit viszek haza, de a szüleim modern gondolkodásának köszönhetően nem volt ebből sosem probléma. Hozzáteszem, az is előnyt jelenthet a mi esetünkben, hogy a párom korántsem néz ki 40 pluszosnak, akár a külső, akár a belső tulajdonságait nézem.

Valójában, ha kapnánk bármilyen kritikát ezzel kapcsolatban sem befolyásolna semmit, mert őszintén azt gondolom, hogy a kor csak egy szám, ha két ember személyisége passzol egymáshoz és képesek kellőképpen egymásra hangolódni, megismerni, megérteni egymást, akkor semmit nem számít, ki melyik évben született. Amíg a két fél egy irányba tart és közösek a célok, addig a kor semmiben nem jelenthet akadályt.

Nyitókép: Shutterstock