Imádom mindazt, ami vagy, és ami én lehetek melletted!

Szeretsz, és én is szeretlek. Imádok mindent, amit adsz, és amit én nyújthatok neked. Hiszen jó ölelni, érinteni, felfedezni azt, mivel okozhatok örömet neked. A csend is jó veled, mikor nem kell megfordulnom, mégis pontosan tudom, hogyan nézel, és azt is, mit gondolsz közben.

- Inkább veled töltöm az időmet, mint azzal, hogy meggyőzzelek! - szoktad mondogatni olyan megnyugtatóan, férfiasan, határozottan, hogy utána már én akarlak meggyőzni téged... Arról, hogy a csókunk sose érjen véget, ahogyan az egymás iránt érzett vágyunk sem.

Néha félek a jövőtől, attól, hogy meddig tartható ez fenn, meddig imádhatjuk egymást ezer fokon, és meddig hihetünk abban, hogy ez örökké tart. - Megunhatatlan vagy - nyugtatsz meg mindig mosolyogva -, tíz élet sem elég ahhoz, hogy kiismerjelek! Pont tökéletes vagy nekem.

Te pedig nekem, a lelkemnek, a szívemnek, a testemnek, mert bármikor is érintesz - reggel, a munkába rohanás előtt vagy este fáradtan, zuhanyozás után -, mindig ugyanúgy élvezem. Hiszen szeretet, szerelem, tűz és szenvedély összpontosul benne, finom, mégis határozott, kedves, mégis lángoló.

Soha nem hagyod, hogy úgy aludjak el, hogy nem csókoltál meg. És lehet, hogy a szemedet már becsuktad, de a szíved mindig nyitva marad számomra. Ölelsz fáradt kezekkel, szeretsz rajongó hévvel. A nappalokat is szeretem veled - még ha külön töltjük is el őket -, mert nem telhet el úgy pár óra, hogy ne kérdezd meg, hogy vagyok.

Imádom a reggelekben rejlő csodát és az estékben összpontosuló érzéseket - mert minden együtt töltött pillanatban ezer és egy van benne. Hallgatunk és szeretünk, nevetünk és imádunk, érintünk és többre vágyunk: egymásra, jövőre, további csodákra. A legnagyobbat éppen megéljük, azt, hogy találkoztunk és együtt vagyunk.

Hogy nem kellenek szavak, mégis tökéletesen értjük egymást, nem kell érintés, mégis a bőrömön érzem finom kezeidet. Mert a szerelmen kívül sokkal több köt össze minket: tisztelet, megbecsülés, aggódás, ragaszkodás, figyelem. És persze akarás, akarni az újabb együtt töltött perceket. Mert képesek vagyunk kiszakítani még abból, amiből már szinte nem lehet, még többet adni abból, ami a rengetegnél is több.

Nyitókép: Shutterstock