Feltétel nélkül szeretni azt jelenti...

Szerettelek, ezért "elvártam", hogy te is szeress, tiszteltelek és bizalmat szavaztam neked, de te nem viszonoztad az érzéseimet. Próbáltam boldog nő lenni melletted, aki segíti a mindennapjaid, és segít átlendíteni téged a nehézségeiden, de te mindig más társaságát kerested az enyém helyett.

Neked adtam a lelkem és a szívem összes apró kis részletét, és te ezt mind eldobtad magadtól. Képzeld el a lelkem, mint egy összegyűrt papírfecnit, amit mikor megismertél, kisimítottál, és elfeledtetted velem minden problémám. Majd amikor beléd szerettem és megbíztam benned, te ezt kihasználva összegyűrted a belsőmet és a lehető legtávolabb dobtad magadtól. Nem is próbáltad menteni a kapcsolatunkat.

Besokalltam, belefáradtam, hogy egy tárgy voltam neked, aki befekszik melléd az ágyba, majd másnap reggel elmegy dolgozni, aztán kitakarít és megfőz. Nekem nem erre van szükségem. Azt a mérhetetlen szeretetet és szerelemet szeretném viszont érezni, amit adtam neked, és amit már soha többé nem fogok tudni másnak megadni. Tönkretettél, ezt már elfogadtam, de te soha nem fogod megérteni, mit tettél, mert neked már van más, te már nem gondolkodsz rajtam.

A szakításunkkor azt mondtad, soha nem fogsz ennyire szeretni senkit, mint amennyire engem szerettél. Tényleg? Ha ilyen az, amikor szeretsz valakit, akkor milyen lehet az, ha gyűlölsz? Miért hazudtál még akkor is? Miért választottad a könnyebbik utat ahelyett, hogy őszintén elmondtad volna a tetteid, a viselkedésed okát? Voltál te egyáltalán valaha őszinte hozzám? Költői kérdések tömkelege...

Furcsa érzések kavarognak bennem, mert már dacból sem vallom be neked, azt amit igazából érzek még irántad. Miért is vallanám be? Változtatna ez bármin is? Kétlem. Te újra boldog vagy valaki más mellett - legalábbis a közösségi oldalakon ezt mutatod magatokról. Mi is ezt tettük annak idején, bár a fele sem volt igaz annak a boldogságnak, amit mások láttak.

Hiányzik a város, hiányoznak az ott élő barátaim, akiket általad ismertem meg. Hiányzik a családod, akiket sajátomként szerettem és tiszteltem. Hiányzik a kapcsolatunk első éve,amikor még meg volt az a bizonyos rózsaszín köd, és amikor még talán te is tiszteltél engem.

Tanulj a hibáidból, légy tekintettel a másikra, és ne csak önmagad helyezd előtérbe. Megkérem az újdonsült barátnőd, hogy repítsen a csillagok közé helyettem is, ha már nekem nem sikerült. Mert az én próbálkozásaim mind feleslegesek voltak, ha a csillagokat hoztam volna le neked, valamiért te annak sem tudtál volna örülni. Lehet velem van a baj, és nagyok voltak az elvárásaim veled, mert tudod, nem mindenki tud feltétel nélkül szeretni - illetve te biztosan nem tudtál.

Kiss Kolett

Nyitókép: Shutterstock