Nyomulós nők, töketlen férfiak - ez lenne a jövő?

Soha nem voltam híve annak, hogy egy nő kezdeményezzen, szerintem ez a férfiak dolga. Viszont a mai világban a férfiak annyira elkényelmesedtek, vagy legalábbis annyira nehezükre esik néha kezdeményezni egy nőnél, hogy nem csodálom, ha a nők magukhoz ragadják az irányítást.

Szombat este egy ismerkedős rendezvényen jártam. Igazán kitettem magamért, felvettem egy diszkréten szexi ruhát, ami szépen kiemelte az alakomat, feldobtam egy enyhe sminket, vonzónak és magabiztosnak éreztem magam. Nem is maradtak el a bókok, de igazából én csak egy férfi figyelmét szerettem volna felhívni magamra. Amikor egy asztalhoz keveredtünk, rögtön elindult a kémia közöttünk, megszűnt a világ, csak ő volt és én. Egészen addig, amíg az asztalhoz ült egy dögös szőke és elkezdett flörtölni a sráccal.

Ott ültünk hárman, és kezdtem magam úgy érezni, mint Samantha a Szex és New Yorkban, amikor addig ül az étteremben, amíg az övé nem lesz a szexi pincér. Én viszont nem vagyok túl jó versenyhelyzetekben, egy idő után feladtam és átadtam a srácot a szőke lánynak. Amikor elköszöntem, a srác még próbált kicsit marasztalni, úgy éreztem, nem örül, hogy megyek, ugyanakkor nem adott egyértelmű jeleket, hogy szeretne jobban megismerni. Utána napokig azon őrlődtem: hibát követtem el azzal, hogy korán leléptem? Nekem kellett volna határozottabbnak lennem és kezdeményeznem?Nem ez volt az egyetlen eset, amikor teljesen tanácstalan voltam. Pár hónappal ezelőtt egy buliban végigflörtöltem az estét egy sráccal. Úgy éreztem magam, mint tini koromban: először csak lopva pillantottunk egymásra, majd egyre gyakrabban és egyre nyíltabban, végül már egymásra mosolyogtunk, hosszan egymás szemébe néztünk. Én igyekeztem a közelébe helyezkedni, de hiába, nem lépett felém. Az egyik óvatlan pillanatban aztán szem elől tévesztettem és többet nem is láttam. Nem értettem, mi kell még ahhoz, hogy egy férfi kezdeményezzen nálam? Mit kellett volna még tennem?

Forrás: Shutterstock

Régen ilyenkor mindig azt gondoltam, hogy nem vagyok elég jó, elég szép, elég kívánatos. Aztán az élet erre is rácáfolt. Tavaly egy túrán ismertem meg Robit, aki nagyon megtetszett nekem. Szinte sistergett közöttünk a levegő, sokat beszélgettünk, kereste a társaságomat, mégsem kérte el az elérhetőségeimet. Nem értettem, hisz számomra teljesen nyilvánvaló volt, hogy vonzódunk egymáshoz. Egy évre rá újból találkoztunk, ismét fellángolt közöttünk a tűz, de ezúttal már kiderült, hogy Robinak felesége és gyereke van.

Akkor döbbentem rá, hogy sok esetben nem az a baj, hogy én nem vagyok elég jó, hanem a másik nincs abban a helyzetben, hogy megtegye az első lépést.

Vannak aztán olyan barátnőim is, akik nem szívbajosak, és ha kell, kezdeményeznek. Ahogy az egyik barátnőm fogalmazott, manapság egy nőnek kell tökösnek lennie, mert a pasik elképesztő módon passzívak ezen a téren és a nőknek egyszerűen már nincs türelmük kivárni, hogy történjen valami. Legutóbb több órás levelezés után vetettem fel egy srácnak, hogy nincs-e kedve inkább randizni és hát nem kellett kétszer mondani, a srác rögtön benne volt. De miért nem neki jutott ez először az eszébe?

Néha azt érzem, hogy nehéz ebben a mai világban nagybetűs nőnek illetve férfinak lenni. Egyre inkább összekavarodnak a szerepek, a férfiak bepunnyadnak, elkényelmesednek, a nők meg nyomulnak és cicaharcot folytatnak. De tényleg jó ez, hogy a mai nőkért nem kell harcolni? Miért nem kezdeményeztek, férfiak? Mire vártok?Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek