Tudod, miért vagyok jó csaj? Mert elérhető vagyok!

Azt állítják, pont ezért bírnak a pasik. Hát, nem tudom... Mindenesetre tény, hogy sosem küzdöttem egyikért sem, inkább úgy kellett levakarnom őket. Nem mintha nagy szám lennék. De még a legcsúnyább nőt is vágyakozó tekintetek veszik körül, ha nem épít maga köré áthatolhatatlan falakat... Mert a pasik udvarolni, dugni vagy házasodni akarnak - egyszerűen így gyártották őket. A barátnőim ezt nem értik. Utálnak, amiért sikerem van, miközben ők ezerrel próbálják levadászni az álomlovagjaikat.

Ha elmegyünk valahová, mindig ugyanaz a sztori: a srácok megbámulják, ő transzba esik, ebből pedig mindenki rögtön vágja, mennyire kétségbeesett. Ezek után a pasik egyik fele elmenekül, a másik fele kegyesen megdugja, és csak utána lép le. Pedig valójában értékes csaj, és komoly kapcsolatot szeretne.

Betti meg... Imádom a lelkét és az elveit, és a srácok is imádnák - ha hagyná. Csakhogy nem egyszerű eset. Minimum platóni bölcsességeket vár csajozós szövegként, és rögtön a levesbe küldi azt, aki szimpla bókokkal próbálkozik nála. Azt mondja, nem érdeklik az "unalmas, felületes" pasik, ami nem is lenne gond, mert teljesen oké, hogy a különlegességre hajt.

Szóval, valójában nem nagy érdem, hogy hármunk közül én bizonyulok a legsikeresebbnek. Általában csak ülök, és nézelődöm, a legtöbb férfi mégis megtalál. Azt hiszem, engem hisznek a legnormálisabbnak. Azt gondolják: "egy kedves mosolyú kis vörös". Pedig én is stikkes vagyok - az én dilim, hogy hosszú hónapokig hülyítem a pasikat...

Mióta az eszemet tudom, mindig legalább öten futottak utánam, csakhogy a barátság rabigájába hajtottam őket - ha tetszettek, akkor is. Úgy voltam vele: hová siessek? Kapkodás helyett játszottam, gondosan elemezve, hogyan viselik az időhúzást. Legtöbbször kibújt a szög a zsákból. Egy részük hülyét csinált magából, és rinyálva üldözött, mások indulatossá váltak, mintha egy hisztiző kisgyerek tudata rejlett volna az izmos, felnőtt testekben.

Örülök, hogy megtaláltam Levit. Ráadásul a haverjai is hasonlóan jó fejek.. Jó alanyok lennének egy normális kapcsolathoz Zsaninak vagy Bettinek, ha végre ők is elengednék a rettegést, és ki tudnának nyílni, úgy igazán. Remélem, egyszer eljön az az idő, mikor Zsani nem a megalázkodó odaadásban látja a garanciát arra, hogy szeressék, és Betti sem bújik a túlzott elvárások álcája mögé. Mikor végre mindhárman megtaláljuk magunkat mint nők. De ehhez nekik is le kell rombolniuk azt a beteges védelmi rendszert, amit felépítettek, ami - magamról tudom - nem könnyű...

Greta May novellája

Nyitókép: Shutterstock