Ezért nem teszem le a cigit! 3+1 bullshit duma a dohányzásról

November harmadik csütörtöke a Ne gyújts rá! napja, melynek célja az, hogy 24 órán keresztül füstmentes legyen a világ. Ennek alkalmából elgondolkodtam azon, miért is dohányzom voltaképpen és megdöbbentő eredményre jutottam.

A dohányfüstmentes világnap gondolata 1977-ben fogant meg az amerikaiak fejében, akik ezután minden év november harmadik csütörtökén így próbálták / próbálják felhívni a figyelmet arra, hogy évente nagyjából hétmillió ember hal bele a dohányzás okozta betegségekbe. A dohányzás ártalmait persze mindenki ismeri – az is, aki cigizik és az is, aki nem – így én nem is erről elmélkedtem kicsit, hanem arról, hogy miért is „jó" dohányozni.

Azért jó dohányozni, mert...

Megnyugtat

Az első, ami eszembe jutott, hogy azért szeretek cigizni, mert megnyugtat. Ám mivel a célom ezzel az eszmefuttatással nem az volt, hogy mentegessem magam, hanem hogy szembenézzek az igazsággal, rögtön adtam is magamnak két pofont gondolatban. Mert frászt nyugtat meg! Persze, ha elönt az ideg, tök jó remegő kézzel meggyújtani egy cigarettát, de be kell látnom, hogy nem maga a dohányzás nyugtat, hanem a mozdulatsor, a szeánsz vagy hívjuk bárminek is. De valójában, ha futnék két kört a ház körül vagy gyújtanék egy füstölőt és mantrázni kezdenék valószínűleg az is lenyugtatna, szóval... Arról nem is beszélve, hogy bár a konkrét cselekmény, azaz a cigaretta elszívása lenyugtat, viszont ha nem ismétlem bizonyos időközönként, akkor bizony csak még idegesebb leszek.

Forrás: Shutterstock

Karcsúsít

Ó, igen, ezt az indokot is imádtam mindig, sőt olyan volt, mint valami mentsvár. Hát, azért szokjak le a cigiről, hogy utána úgy nézzek ki, mint egy víziló? Dehogy szúrok így ki magammal! A cigi karcsúsít és én ragaszkodom a formámhoz. Aztán mélyen magamba néztem megint és beláttam, hogy ha annyira fontos lenne az alakom, akkor eljárnék heti háromszor edzeni és odafigyelnék arra, hogy mit eszem. Nem pedig dohányfüstbe burkolózva ropogtatnám a mogyorót.

Szexi

Nincs is annál szexibb, mint mikor egy vérvörös miniben feszítek a bárpultnál és a hajamat hátradobva épp tüzet kérek egy jóképű idegentől. Ja, hogy itt túl sok a képzavar? Meglehet, de a fantázia már csak ilyen. Egyrészt tudom, hogy a bárokban ma már nem lehet rágyújtani, másrészt az utcán toporogva – esetlegesen télen dideregve – mindennek tűnik a dohányzó nő, csak éppen elegánsan szexinek nem – sőt az utcán toporgó nő valami egészen másnak is tűnhet... Arról nem is beszélve, hogy az mennyire szexi, amikor füstszagúan, füstízűen csattan el az első csók.

Teljesítményfokozó

Na, ez is egy hatalmas bullshit! Pedig sokszor hivatkoztam rá: jobban pörög az agyam pár slukk után, kreatívabb vagyok, teherbíróbb! Aha... Kezdjük is az agypörgéssel. Ahhoz, hogy az agyunk pörögjön oxigénre van szüksége, a dohányzással azonban pont ettől fosztjuk meg magunkat és az agyunkat, így a cigi sem a gyors észjárásnak, sem a kreativitásnak nem barátja valójában. A teljesítményről meg csak annyit, hogy mekkora lehet annak a teljesítménye, aki félóránként elvonul egy tízperces cigiszünetre?

És a sor itt még nem ért véget, de nem akarom magamat – és a többi dohányost – tovább ekézni, inkább megpróbálok legalább ma nem rágyújtani... hátha ez lesz az első lépés a leszokáshoz.

H.Rebeka írása

 Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek