A nővérem barátnője szerint örülhetek annak, hogy szingli vagyok

A születésnapomon azzal vigasztalt a nővérem, hogy a barátnője szerint igazán szerencsés vagyok: van jó munkám, biztos anyagi hátterem, nem korlátoz senki, azt csinálok, amit csak akarok. Igaz 41 évesen szingli vagyok, de szerinte a boldogsághoz nem kell férfi, sőt...

Mindezt mondta úgy, hogy ő ezer éve házasságban él, igaz, párszor megcsalta a férje, na de fogalma sincs arról, milyen egyedül élni. Nem irigylem, nem lehet könnyű, ugyanakkor ő is bármikor elválhatna, mégsem teszi. Nyilván fontos számára a kényelem, az anyagi biztonság, viszont mindezért súlyos árat fizet. Nem ő az egyetlen férjes asszony, aki hangoztatja, hogy milyen szerencsés vagyok amiatt, hogy azt csinálok, amit csak akarok. Hát tessék kérem, lehet külön költözni, élni egyedül pár évet, aztán utána beszélgethetünk arról, milyen jó nekem...

Mi, emberek hajlamosak vagyunk mindig azt hinni, hogy a másiknak mennyivel könnyebb az élete. Én például mindig azt hittem, hogy aki párkapcsolatban él, annak már nincsenek is valódi problémái. Aztán a legjobb barátnőm férjhez ment és évek óta küzd azért, hogy legyen kisbabája. Ő minden nőt szerencsésebbnek tart magánál, akinek megadatott, hogy saját gyermeke lehessen. Aztán itt van a nővérem, akinek három gyermeke van és néha megőrül tőlük, na ő néha bármit megadna pár nap egyedüllétért. Volt egy négygyermekes apuka ismerősöm is, ő egyenesen irigyelte a szingliségemet, mivel neki alig volt ideje önmagára. És itt van anyám barátnője is, aki már máskor is hangoztatta, hogy ő boldogabb lenne a férje nélkül és örüljek annak, hogy nincs férfi az életemben.

Forrás: Shutterstock

Én viszont itt vagyok 41 évesen egyedül, és rohadtul szeretném, ha nem egyedül kellene élni az életemet és lenne még esélyem egy saját családra. Baromira szeretném átélni, hogy haragszom a pasimra vagy idegesít a gyerekem, mert az azt jelenti, hogy van! Persze tök jó, hogy rengeteg időm van magamra és nagyjából azt csinálok, amit akarok, ez pótcselekvésnek remek, de én soha nem erre az életre vágytam.

Annyiszor a fejemhez vágták, hogy nem értik, mi bajom, hisz anyagi biztonságban élek, megvan mindenem, én viszont nem értem, hogy hihetik azt, hogy az elég a boldogsághoz, hogy az ember megvehet egy szép ruhát vagy megengedhet magának egy nyaralást. Nyilván ez egy jó dolog, és sok embernek még ez sem adatik meg, de könyörgöm, ezek csak pillanatnyi kielégülést okoznak, ennek köze sincs az igazi boldogsághoz.

A szingliségemnek egy jó oldala van, hogy rá lettem kényszerítve arra, ne arra várjak, hogy majd más szeressen és boldoggá tegyen, hanem találjam meg önmagamat és ezáltal egyedül is képes legyek teljes életet élni. Bár abszolút egyetértek azzal, hogy akkor tudsz egy értékes párkapcsolatot összehozni, ha képes vagy egyedül is jól érezni magadat, ettől függetlenül szerintem egy nőnek igenis szüksége van férfira ahhoz, hogy ki tudjon teljesedni.

Lehetsz egyedül nagyon jól, csinálhatsz szuper programokat, de az intimitást, gyengédséget nem tudod magadnak megadni. Persze megkaphatod más úton, nem kell ehhez párkapcsolat, de csak egy szerelmes férfi tud úgy hozzád érni, amire igazán vágysz. Szerintem egy igazi férfi mellett válsz igazi nővé és az ő szerelme tud téged ragyogtatni igazán. Nyilván ennek hiányában is lehetsz boldog és élhetsz egy értékes életet, de én biztosan nem szeretnék örökké szingli maradni, még akkor sem, ha ennek az az ára, hogy már nem tehetek meg akármit.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek