Elegem van a munkahelyemből, de nem mondhatok fel...

A quiet quitting, azaz a csendes kiszállás vagy kilépés nem újkeletű fogalom: az angol kifejezést 2009-ben a Texas A&M Universityn tartott előadásában használta Mark Boldger közgazdász, miközben a venezuelai munkaerőpiacon tapasztalható ambíciócsökkenésről beszélt. A jelenség idén lett ismét felkapott a TikTok videómegosztónak köszönhetően, ahol rengetegen osztották meg a csendes kiszállással kapcsolatos élményeiket.

De mi is pontosan a quiet quitting?

Tulajdonképpen egy paradoxon, hiszen azt az állapotot írja le, amikor egy munkavállaló kizárólag a szerződésében foglalt minimumot hajlandó teljesíteni, nem vállal túlórát, nem teszi élete központjává a munkahelyét, tehát pontosan azt csinálja, amiért megfizetik. Sem többet, sem kevesebbet. Elméletileg ez így rendben is lenne, de mindannyian tudjuk, hogy az, aki így viszonyul a munkájához, valószínűleg rövid időn belül piszkálódások célpontja lesz, sőt, akár el is bocsátják.

Ma már teljesen megszokott, hogy a munkáltató elvárja, hogy alkalmazottai a munkaidőn kívül is elérhetőek legyenek, illetve erejükön felül teljesítsenek – hiszen „ez mutatja, mennyire fontos számukra a siker és a vállalat jó eredményei." A legtöbb helyen az ilyen munkavállalót szakmai elismeréssel, pénzjutalommal, előrelépési lehetőséggel kecsegtetik, ám amikor ezek a pozitívumok azután sem valósulnak meg, hogy az illető éveken át agyonhajszolja magát, érthető, ha egy nap elérkezik a kiégés pillanata.

Bár sokkolónak tűnhetnek ezek az adatok, az amerikai Gallup elemzőcég szerint az Egyesült Államokban dolgozók fele a csendes kilépők táborát erősíti. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy rengetegen sínylődnek mérgező munkakörnyezetben ambíció és remény nélkül kizárólag azért, hogy a megélhetéshez szükséges minimumot megteremtsék.

Tanácstalanságban evickélve

Papíron vagyok maximalista, épp ezért képtelen vagyok vállalhatatlan munkát kiadni a kezeim közül, még akkor is, ha alulfizetnek. Az én életemben is előfordult már jó néhányszor, hogy összezuhantam, mert nem találtam megoldást a karrieremmel kapcsolatos problémákra. Tisztában voltam azzal, hogy az aktuális teljesítményemnél többet nem tudok kisajtolni magamból, ennek ellenére híre-hamva sem volt a fizetésemelésnek vagy az előrelépési lehetőségeknek.

A legtöbb cég ilyenkor azt a megoldást választja, hogy az esetleg ténylegesen kilépő kolléga helyére még kevesebb vagy ugyanannyi pénzért felvesz valakit, aki még elég lelkes ahhoz, hogy minimális összegért is elvégezze elődje munkáját. Hogy milyen minőségben, az persze kérdéses.

Quiet quitterekből sosem lesznek sikeres emberek?

Számos karriertanácsadó szerint a csendes kilépést legfeljebb ideiglenesen érdemes alkalmazni, amíg az ember talál egy számára megfelelőbb munkahelyet. Tény, hogy ha valaki vezetői babérokra pályázik, vagy valóban sikeres szeretne lenni a szakterületén, 110 százalékot kell nyújtania, különben nem tűnik ki a többiek közül.

Természetesen nem szükséges mindenkinek az igazgatói széket megjelölnie életcélként, hiszen a hatékony vezetésre csak a társadalom egy bizonyos hányada képes és ez így van rendjén.

Ezzel a hozzáállással hamarabb jutsz el egy olyan munkahelyre, ahol úgy érzed, van értelme a kiemelkedő teljesítménynek, mint úgy, ha reménytelenségben és tehetetlenségben evickélsz egy toxikus vállalatnál hosszú-hosszú éveken át.

Nyitókép: Shutterstock