Munkaéveim alatt rengeteg tudásra tettem szert. Megtanultam, hogyan kell sunyi módon manipulálni, porig alázni a beosztottjaimat, teljesen hülyének nézni a kollégáimat. Legalábbis, ha követném az eddigi főnökeim "tanításait", csak hát az a fránya lelkiismeret nem engedi.
Már egy állásinterjú is vicces tud lenni. A klasszikus kérdés (Milyen fizetést képzelt el erre a pozícióra?) után furcsán néznek, ha hat számjegyű juttatást kérsz, és meg kell indokolnod, hogy miért nem szeretnél éhen halni. Nehéz összegyűjtenem, melyek voltak a legelvetemültebb munkahelyeim. A verseny szoros, de végül is csak négy céget törölnék el a Föld színéről.
Általánosban, ha rossz fát tettem a tűzre, mérges pulyka nyomdát kaptam. Nem gondoltam volna, hogy ezt 20 évvel később is el lehet játszani felnőtt emberekkel - de hát a fizetés nagy úr... Ha rossz információt adsz az ügyfélnek, esetleg nem a cég elvei szerint jártál el, akkor bizony fekete pont jár. Régen öt fekete pont egy nagy egyest jelentett az ellenőrző füzetben - itt pedig nem kapod meg a jutalékodat, ami nem két forint, és amiért egész hónapban gürcöltél.
Piros pont ugyan nem, de dicséret járt, ha minél több ügyfelet sikerült rábeszélni a kedvezőtlenebb díjcsomagra. Az iroda sztárja a lelkiismeretet hírből sem ismerő munkatársam volt, aki büszkén újságolta, hogy ma milyen ügyesen vert át két ügyfelet is. Leültem beszélgetni a supervisorommal, hogy én nem szeretnék kisnyugdíjasokat tizensokezres díjcsomagokra rábeszélni. Elmondta, hogy ez először őt is zavarta, aztán mikor megkapta a 300 ezer Ft-os fizetését, minden kétsége elszállt. Még a próbaidő alatt kiléptem.
A főnököm egy bizonyos vallási irányzat abszolút támogatója volt, de megnyugtatott, hogy ezt nekem természetesen nem kell követnem. Végül is csak terjesztenem kellett, bújtatott motivációs tréningek formájában. A párja egyben a beosztottja volt, akivel olyan gusztustalan hangnemben beszélt (de csak, hogy jó legyen neki, és a helyes útra térítse), hogy azt bármelyik bántalmazó férj megirigyelte volna. A térítésemet persze már az első nap elkezdték, de csak ilyen sunyi, szinte észrevehetetlen módon. A fizetésem felét kaptam csak meg, de mikor leesett a tantusz, inkább menekültem, ahogy tudtam.
Végy egy csapat naiv egyetemistát, akiknek ez az első munkahelyük! A teljesítményarányos bérezés jegyében a kezdő fizetés pontosan 0 Ft legyen - erre jön rá a jutalék. Ha egy-egy hónapban az illető nem végezte jól a munkáját, az ő baja, ha csak sajtos kiflire futja. A munkát persze mindig 120%-on kell pörgetni, ha aznap nem úgy sikerült teljesítened, akkor csak te lehetsz a hibás, ne a körülményeket okold!
A supervisorod nem egyszerűen a felettesed, hanem a vezetőd, a "mestered". Hagyatkozz rá mindenben, hívogasd óránként, ha nem érzel magadban elég erőt a munkához! Ezen felül ő lesz az életvezetési tanácsadód is, tehát jobb, ha azt is tőle kérdezed meg, milyen tampont vásárolj...
Ha már vezető beosztásban dolgozol, tudj meg minél több bensőséges infót a beosztottadról, ezzel "motiválva" (manipulálva) őt. Ha kell, törd össze a lelkét, majd építsd fel újra - ez neki is jó lesz, hiszen így sikeresebben végzi a munkáját.
Nem tagadom, különleges tehetség kell ennyi rossz munkahelybe belefutni - nem hiszem, hogy ez akárkinek sikerülhet. Viszont elég egy rossz állás is, aminél évekig leragadsz, és elsorvadsz. De gondolkodni, szkeptikusnak lenni szabad.
Varga Lea
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.