A szerelmet nem elég bizonygatni, bizonyítani is kell!

"Megölöm!!!" - ordította Marcsi a telefonba olyan hangerővel, hogy a vonal másik végén Nóra ijedten rántotta el a mobilját a füléről.

El sem tudta képzelni, hogy vajon mi történhetett, ami ennyire felidegesítette a barátnőjét, hiszen az imént még boldogan tervezgette a hétvégi bulit. Pár másodperce még vidáman beszélgettek arról, hogy ki milyen rucit fog felvenni. Nóra hallotta a háttérből beszűrődő zajokat, ahogy Marcsi fellépcsőzött a harmadikra, elfordította a kulcsot a zárban, és belépett a lakásba. Közben épp azt ecsetelte, hogy borostyánsárga tűsarkút húz majd a lábára a vadiúj türkizzöld ruhájához.

Marcsi grafikus volt, és imádta a munkáját. Pezsgő, tüzes egyénisége pont olyan intenzíven vibrált, akár a rajzaiban használt erőteljes színek, amiket rendkívüli tehetséggel párosított. A művészneve Mediterránia volt - ezzel is utalt az általa preferált színvilágra. Ha létezne az a kifejezés, hogy abszolút színlátás, akkor rá tökéletesen illett volna. Ugyanis ránézésre képes volt megmondani szinte pontosan egy-egy színárnyalat nyomdai vagy digitális kódját.

Az élénk türkizzöld ruha reggel került a mosógépbe, a precízen adagolt, spéci mosógéllel együtt. Beállította a kímélő programot és az időzítőt, hogy mire délután hazaér, azonnal ki tudja teregetni az álomruhát. Balázs még aludt, mikor Marcsi munkába indult. A Maldív-szigetek tengerpartjának színvilágát idéző ruháját pedig gyanútlanul sorsára hagyta a mosógépben. Most délután viszont egy rettenetes, koszoslila színű anyagot pillantott meg a dob ablakán keresztül. Mellette pedig Balázs pólóját...

Nóra a fülére tapasztott mobillal csendben várt. Ismerte a barátnőjét, tudta, hogy épp egy vulkánkitörés van készülőben.  

- Balázs nem színvak, mert van jogsija, de akkor mondd meg nekem, hogy miért a türkizzöld ruhámmal együtt mosta ki az áfonyavörös pólóját? Hát nem látta, hogy mennyire más a színük?! - fakadt ki Marcsi.

- Hányas lett? - kérdezte Nóra. Noha ő számítógép nélkül még megsaccolni sem tudta volna az új színárnyalatot, azért bízott benne, hogy ez a szakmai kérdés talán kizökkenti barátnőjét ebből a rémes helyzetből.

- 190-170-190 körülbelül - sorolta rögtön az RGB-kódokat csalódott hangon. - Ez valami iszonyatos. És menthetetlen. Egyszerűen nem lehet igaz, hogy képes volt bedobni a gépbe még azt a vörös pólót is. Hányszor elmondtam már neki, hogy mosásnál nem csak kétféle variáció, a fehér meg a többi szín létezik, de hiába! Imádtam ezt a türkizzöldet. Ebből már soha nem lesz ugyanaz a színű ruha - kesergett a lány.

Forrás: Shutterstock

Balázs késő este ért haza. Amikor belépett a lakásba, észre sem vette Marcsi dühös tekintetét. Lerogyott a kanapéra, és csak bámult maga elé. Hosszú percekig meg sem szólalt, aztán anélkül, hogy a párjára nézett volna, ennyit mondott:

- Ne haragudj, nagyon elfáradtam. Nehéz napom volt, megyek és lefekszem - majd sarkon fordult, és bement a fürdőszobába tusolni.

Marcsi nem akart hinni a fülének. Ez meg mi a fene volt?! Új nő lehet a dologban? Reggel fáradtan és rosszkedvűen ébredt. Nem tudta kiverni a fejéből az este történteket. Balázs már nem feküdt mellette - korán elment a munkahelyére.  

Nagyot sóhajtva feltápászkodott az ágyról és benyitott a fürdőszobába. Hirtelen felsikoltott, és a kezét a szája elé kapta. Szemben találta magát a türkizzöld ruhájával, ami egy vállfán lógott. A mosógép tetején pedig egy színfogó kendőre rajzolt óriási szívben a következő üzenet várta:

"Meg tudsz bocsátani? U.i.: Tegnap este bejártam az egész várost, hogy vegyek neked egy másik ugyanolyan ruhát, mint amit véletlenül tönkretettem. Nóra szólt, hogy mi történt. Látod, még színfogó kendőket is vettem, de ígérem, hogy soha többé nem megyek a mosógép közelébe. Szeretlek. Balázs"

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek