Anyák napi elmélkedés az elég jó anyáról

Nagyon szeretem ezeket az ünnepi reggeleket, bár valójában sem a tojás, sem a szendvics, de még a pufasztott rizsszelet, vagy annak valamilyen alternatívája sem a kedvencem, a szívformára vágott rántotta, a szívalakú kenyérszeletek, és a valamilyen piros „trutyival" - ketchup és társai - rajzolt szívecskék anyák napján mégis jobban esnek és ízlenek, mint az év többi napján bármilyen ínyencség. Minden egyes falatban ott van a gyermekeim szeretete, nem beszélve arról, hogy ilyenkor körbeülnek az ágyon és néznek mosolyogva, boldogan, lesve a reakcióimat, vajon ízlik-e a gondosan összeállított étel.

Fontos ez nekik, és fontos nekem is. De talán még a férjemnek is, aki ilyenkor csak nagyon nehezen tudja visszafogni a nevetést. Egyrészt, mert tudja, hogy túl sok lesz a kaja, de mindent meg kell ennem, másrészt mert tisztában van azzal, hogy ki nem állom, ha néznek evés közben, márpedig ilyenkor az utolsó falatig minden szempár rám mered. Közben néha összenézünk a férjemmel, és vigyorgunk.

Ahogy nőnek a gyerekek, egyre jobban foglalkoztat és egyre gyakrabban merengek el azon, mennyi pluszt adnak az életemhez. Most, hogy már a kicsi is 13 éves lesz, lassan mindenki felnő, és nekem nem marad egyetlen „babám" se, időnként elszomorodok. Nem jó érzés, mert 27 év alatt megszokja az ember a folyamatos gyerekzsivajt, hatalmas kacagásokat, sutyorgást, titokban tervezgetést, meg mindent, amit egy (két-három-négy) gyerek és a család jelent. A tapintható szeretetet.

Biztosan léteznek a hajnalban szigetköröket futó, reggelire túrós táskát, vacsorára kakaós csigát sütögető, napközben pörgő-dolgozó vezetőbeosztású nők, akik délután még az iskola szülői közösségeiben is aktívan tevékenykednek mielőtt elszaladnak pilatesre, hogy aztán otthon még vacsorakészítés közben ellenőrizzék kitűnő tanuló gyermekeik leckéjét, mert náluk a 24 órába 72 is belefér, de én még nem találkoztam eggyel sem. Ebből azt a merész következtetést vontam le, hogy mi, tökéletlenségünkben tökéletes anyukák vagyunk többen. :)

Ha nem akarod feladni az álommelót, rossznak érzed magad, mert ha elfogadnád, akkor napi hat óra helyett nyolcat kellene dolgoznod, nem jutna annyi időd a gyerekeidre. Nem akarsz kimaradni a barátnős estéből, de ha elmennél, a kicsik mese és jóéjtpuszi nélkül mennének aludni, hát milyen anya az ilyen - gondolod. Szeretnél eljutni a jógatáborba is, évente egyszer 3 napra, de ennyi idő a család nélkül, és különben is, akkor ki vigyáz a gyerekekre? - kérdezi az anyósod, aki mindig is „mintaanya" volt, és már magad is elhiszed, hogy neked aztán nem való a gyerek, meg se érdemled. Na, ez az egész úgy hülyeség, ahogy van. Felejtsd el!

Akárhányszor az jut eszedbe, hogy neked ez nem jár, nyugodtan nyugtázd is, hogy valóban nem, mint ahogy senki másnak sem jár semmi, viszont megérdemled, ezt se felejtsd el! Hiszen neked is csak egy saját életed van, amit akkor és ott kell élned, amikor és ahol vagy. Sovány vigasz, hogy „majd, ha kirepülnek a gyerekek", pláne, hogy sokan vagyunk, akik azért még várnának egy jó darabig azzal a kirepüléssel.

Akkor sem vagyok elégedett, amikor baromira nincs kedvem azzal tölteni a hétvégét, hogy az ablakokat tisztítgassam, persze szigorúan wc-pucolás után. De akkor is befejezem a munkámat, ha nem fért bele a munkaidőmbe, mert rosszul érezném magam, ha nem tenném, és ha van egy gondolatom, szombaton írom le, mert akkor érzem arra a késztetést. Utálom a mirelit ételeket, de tudom, hogy attól, hogy valami fagyasztott, nem lesz egészségtelen, a leveskockám is adalékanyagoktól és tartósítószerektől mentes, a gyerekeim pedig imádják a túrós csuszát. Amikor ezt átgondolom, mindjárt nem is érzem magam a világ legrosszabb anyájának, bár tökéletesnek sem, mert az ablakokat hagyom a fenébe, viszont elég jó szülőnek igen, ami állítólag bőven elég is.

Ha pedig néha szárnyaszegetten, zuhanórepülésben csapódunk a földbe, az is belefér. Kis kesergés után felállunk, leporoljuk magunkat, aztán egyenes háttal, emelt fejjel, duzzadó mellkassal indulás! Hamarosan újra a felhők között, anyaszárnyakon hasítunk tovább. Én egyenesen az augusztusi jógatábor felé. :)

Boldog anyák napját mindannyiunknak!

Nyitókép: Shutterstock