5 dolog, ami kikészít, mióta társasházban lakom

Azáltal, hogy megváltozott a lakóhelyem, gyakorlatilag az életem is a feje tetejére állt. Persze jó értelemben, hiszen végre a saját lakásomban élhetek a férjemmel és a kiskutyámmal, ráadásul olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van egy egész nagy kertünk is. A társasház azonban társasház akkor is, ha saját kerted van, hiszen laknak melletted is, veled szemben is, sőt, fölötted is. Közösen használjátok a garázst, és a folyosón is bárkivel összefuthatsz. Nos, így félévnyi társasházban élés után úgy döntöttem, megosztom a nagyérdeművel a tapasztalataim, és vázolom, mi minden változott az életemben.

1. A garázs (sajnos) közös felségterület.

A lakásunk mellé vásároltunk egy mélygarázst is. A mélygarázsból nyílik egy ajtó, amin ha túlhaladsz, eljutsz a lépcsőházig, ahol fel tudsz sétálni a földszintre. Itt egy újabb kulcsos ajtóval találod szembe magad, amin ha átjutsz, a folyosóra kerülsz, ahonnan a lakásod ajtaja nyílik. Remélem ez így világos.
Mióta társasházban élek minden nap nyomatékosítják bennem, hogy nem vagyok egyedül. Nem, még a garázsban sem.

Képzeld csak el. Este 9-kor, hazaérsz a melóból. Majd hulla fáradtan, kezedben egy kosárral, egy szatyorral, esetleg egy kutyával caplatnál felfelé a garázsból, de szó szerint fennakadsz az ajtón, mert valamelyik lakó kulcsra zárta azt. Magadban elmormolsz pár szaftos csúnya szót, majd lepakolod a cuccokat, a szatyrodból tutira kiesik minden, szétgurul a krumpli, az alma, a kutyád néz rád bután, hogy mi a sz*rt művelsz. Majd nagy nehezen megtalálod a kulcsod, kinyitod az ajtót, amit fogni kell a lábaddal, különben visszazáródik olyan erővel, mintha tornádó vágná be előtted. Miután átlépsz a küszöbön a lépcsőházba, a kutyát betessékeled, a testeddel megtartod, majd a lábaddal belököd az ajtót, és legalább úgy érzed magad, mintha megnyertél volna egy csatát. És ezt játszom minden reggel, és minden este...

2. Ha kopogást hallasz, az nem (feltétlenül) szellem!

Szeptemberben költöztünk be, nagyjából a második lakók voltunk a tömbben, amiben összesen 18 lakás van. Volt kemény három hetünk, amikor azt hittük, hallucinálunk, vagy paranormális dolgok mennek végbe a lakásunkban, ugyanis minden este 10-11 körül mászkálást hallottunk egy kis kopogással megspékelve.

Eleinte biztosak voltunk abban, hogy a felettünk lakó pakolászik, táncol, szerel, vagy tök mindegy, mit csinál, mindenesetre hangosan teszi ezt. Toleránsak voltunk, és igyekeztünk nem foglalkozni vele. Egyik este aztán meguntuk a hangoskodást, és körbejártuk a társasházat, hol világít a lámpa, hisz sötétben csak nem kalapál vagy mászkál senki. Akkor jött a feketeleves: a felettünk lévő lakás korom sötét, ráadásul azóta kiderült, hogy el sem adták még...Sőt, az emeleten sehol nem égett lámpa, és a földszinti folyosón is csend volt. Lehet, hogy sosem derül fény arra, ki csapott zajt.

3. Haszontalan csevegések akkor is, ha semmi kedved hozzá.

Milyen szép egy kertes ház, ahol jobb esetben van két szomszédod, bár nekünk eddig az egyik oldalon egy nyaraló volt, a másik oldalon pedig egy 80 éves néni.

Milyen jó, amikor rohansz valahova, és megállít a földszinten élő, nagyon fura macskás nő, és elkezdi megbeszélni veled, milyen hibákat vétettek a burkolók. Hiába jelzed háromszor, hogy mint mindig, most is késésben vagy, és ne haragudjon, de rohannod kell, különben nem hogy géllakkod, de sima lakkod sem lesz, mert a körmöstől nem késünk, de csak mondja és mondja... Őszintén megvallva, baromira nem hiányoztak ezek a felesleges csevejek az életemből.

4. Egy társasházban nem egyedül döntesz a szabályokról.

Milyen szép egy kertes ház... Megveszed a kuka matricádat, befizeted a számlákat, és kész is. Persze, dolog mindig van, ráadásul mint tudjuk, ami elromolhat, az el is romlik, na de amit a társasház hozott az életünkbe, azt sosem gondoltam volna. Lakógyűlés. Normál esetben ez úgy működne, hogy összehívják a gyűlést, ahol a társasház lakói élnek, és közösen megválasztják a közös képviselőt, aki vagy egy külsős ember, vagy az egyik lakó. Az ő dolga intézni a ház ügyeit, a kukáktól a matricákon keresztül a villanykörtéig mindent. Nos, nálunk nem volt lakógyűlés, az építtető felkért egy külsős céget, ami olyan tételeket is felsorolt, amik nincsenek is, pl. medence tisztítás, a lakók nagy része pedig leokézta az így kikalkulált közös költséget. Szerintem nem olvasták a részletező hátoldalát, és velünk ellentétben ők nem jártak utána, hogy a havi 30 ezer helyett havi 10 ezer forintból is ki tudnánk jönni, na de minek spórolnánk...

5. Az első két hónap horrorisztikus, ha van egy kutyád.

Ugatás, ha elsétálnak a lakás előtt, ugyanis a kertünk pont a parkolóra néz. Ugatás, ha valaki kint mászkál. Ugatás, ha becsapódik egy ajtó. Ugatás egész nap, egész délután, és sokszor esténként is. Mindenkire. A folyosón, a garázsban, az ablakban ücsörögve, mert szegénynek fogalma sincs, ki mászkál, miért mászkál. Nem egyszerű egy kétéves bischonnak elmagyarázni, hogy nem kell mindig jeleznie, de nyugi, egyre jobb a helyzet, és a szomszédaink sem gyűlölnek minket. Szép lassan ő is, és mi is megszokjuk, hogy egy társasházban más törvények uralkodnak...

Nyitókép: Shutterstock