Annyit vásárolok, hogy a futár lassan már kulcsot kaphatna hozzám

Mr. Szexi léptei már hallatszottak a résnyire nyitott ajtómon kívül, majd nemsokára megjelent előttem. Egy kisebb dobozt tartott a kezében. Kártyával fizettem, majd mikor átadta a csomagot, csúsztattam a tenyerébe egy kis borravalót. Kacéran rámosolyogtam, majd elköszöntünk. Bevittem a csomagomat a hálóba és elégedetten leültem az ágyra. Csajági Rebeka, oh, ez bizony én vagyok! Kapkodva felbontottam a dobozt és kihalásztam belőle egy újabb hátizsákot. Viszonylag akciósan jutottam hozzá, ahhoz képest, hogy nagyon márkás darab. Felnéztem a ruhainasra, amire ráakasztva ott várt a kedvenc hátitatyóm, amit kábé másfél hónappal azelőtt vettem, mert akkor jött ki a legújabb kollekció. Vállat rántottam, majd a gardróbomhoz léptem.

Elkezdtem kutakodni, mit vegyek fel aznap. Ekkor jutott eszembe, hogy várhatok még egy csomagot, mert rendeltem magamnak jövőre nyári topokat, egy szalmakalapot és blézert is. Utóbbi akkor ugrott be, mikor végigsimítottam azt a négyet, ami a szekrényemben lógott, mind a négy más színű. Kiszórtam pár ruhát az ágyamra, majd a komódhoz léptem, amin ékszertartók és kicsi, állatos szobrocskák sorakoztak. "Jaj! Ma be kell ugranom abba a régiségkereskedésbe azért a rókáért, amit tegnap láttam a kirakatban!" - ugrott be hirtelen. Felvettem a vadonatúj gyűrűszettemet, amit előző nap hozott meg a futár. Volt már két másik ilyenem, de ezeken volt pár kő, én pedig szeretek mindent, ami csillog.

Talán már rájöttél, hogy imádok vásárolni. Nyugodtan lehet plázacicának is csúfolni, vállalom, hogy könnyedén elcsábulok. A környezetem már megszokta. Tudom, hogy időnként idegesítem is őket, mert mindig rám kell várni, amikor célzottan megyünk vásárolni és komplett bolondnak néznek, hogy ennyi holmit halmozok fel. Az elején még rosszul esett, hogy beszólogatnak miatta, aztán egy kicsit becsiccsentős állapotomban kiosztottam őket, mégis miért fáj az nekik, hogy ruhákra és kütyükre költöm el a saját pénzemet? Végül is nem náluk tartom a holmimat, van még helyem, ha nincs, akkor csinálok, vagy rendelek akár még polcot, szekrényt, komódot...

Egyedül élek, nem kell megosztanom a helyet senkivel, de egyébként sem látszik meg a lakásomon, hogy beteges gyűjtögető vagy felhalmozó lennék. Azt is hozzátettem, hogy akinek nem tetszik, az nyugodtan békén hagyhat örök életemre, mert nincs humorom a fintorgó és frusztrált arcohoz, amikkel akkor néznek rám, amikor együtt lógunk és hirtelen rám tör, hogy nekem ez vagy az kell.

Őszintén szólva engem ez teljesen hidegen hagy. Úgyhogy miközben egyik alkalommal így analizálgattak engem, bedobtam a kosaramba egy fülvédőt, meg lábtyűt a hidegebb napokra...

Rebeka történetét Pokk Brigitta jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock