Amennyire taszítanak, annyira vonzanak is a nárcisztikus férfiak

Tudom, unalmas már, hogy a mai világban minden második embert nárcisztikusnak bélyegeznek, ezért inkább úgy fogalmazok, hogy mindig is vonzottam a nárcisztikus hajlamú férfiakat. Nyilván ez is gyerekkorból ered, ismerős számomra az ő energiájuk és ami ismerős, az a biztonságos. Ráadásul mivel én egy empata vagyok, így remek párost alkotunk: míg én tudat alatt arra vágyom, hogy valakit csodáljak és szolgáljak, ők azt szeretnék, ha elismernék és felnéznének rájuk. Így mindkét fél megkapja, amit akar.

Emlékszem, még régebben olvastam, hogy az sosem jó jel, ha két ember között nagyon belobban a kémia, mert az legtöbbször azt jelenti, hogy a gyerekkori sérüléseink reagálnak egymásra.

Csak míg a nárcisztikus empátia hiányában ezt erőszakkal és leginkább manipulációval veszi el a másiktól, addig az empata általában egy áldozatszerepben tetszeleg és mindent megtesz a másik boldogságáért. Azt hiszi, ha állandóan a másikra figyel, akkor majd ezáltal őt is szeretni fogják.

Ez azonban általában nem jön össze, sőt, nekem sok olyan férfival volt dolgom, akik csak arra használtak, amire éppen kedvük szottyant. A nárcisztikus emberek közös vonása, hogy elképesztő módon tudnak hatni, elég egy mély pillantás, egy mozdulat és már az ujja köré is csavart. Ráadásul borzasztóan érzik, mit kell mondaniuk a másiknak, hogy elérjék a céljukat és azt tedd, amit ők akarnak. A legdurvább, hogy ezt látod és érted, de mégis tehetetlen vagy velük szemben, mert hatalmuk van felletted és ezt nem szégyellik kihasználni.

Az egyetlen módszer ellenük, ha erős határokat húzol és nem engeded őket közel magadhoz. Naiv gondolat, hogy elég erős vagy szembeszállni velük... nem, egy nárcisztikus ember mindig erősebb lesz. Pillanatok alatt megtalálja a gyenge pontodat, eléri, hogy elbizonytalanodj magadban és elhidd, te vagy a hibás mindenben. Az egyetlen megoldás, ha minél távolabb tartod magad tőlük.

Több évnyi önmunka után én már úgy éreztem, szeretem magam annyira, hogy nem engedek nárcisztikus hajlamú férfiakat a közelembe. Ez egészen addig működött, amíg egy önismereti csoportban összekerültem egy sráccal, aki saját elmondása szerint is használt nárcisztikus energiákat. Az egyik közös feladat során aztán teljesen felkavart az, ahogy közeledett hozzám. Amennyire toltam volna el magamtól, annyira vonzott is, teljesen felélesztette bennem azt a tüzet, amit már évek óta elnyomtam magamban.

Ez egy kicsit olyan, mint amikor a jófiúk nem hatnak rád különösebben, de ha jön egy rosszfiú, abba bizony beleremeg a térded. Ennek pedig leginkább az az oka, hogy a sérült részed akar kapcsolódni, nem az egészséges. Egy nárcisztikus emberrel ugyanis képtelenség biztonságosan kötődni, őket épp az élteti, ha elbizonytalanítják a másik embert. Talán emiatt is van az egészben valami izgalom és szenvedély, amire baromi nehéz nemet mondani. Mellettük megéled a mennyországot és a poklot, de sosem lesz unalmas, az tuti.

Számomra az volt a nagy tanulság, hogy talán sosem érem el igazán, hogy ne hasson rám egy nárcisztikus férfi. Viszont az sem megoldás, ha ezt az érzést teljesen elnyomom és olyan magas falakat húzok magam köré, hogy azon aztán semmilyen férfi nem lesz képes átmászni.

Ők olyanok, amilyenek, én annyit tehetek, hogy magamat szeretem és töltöm, amennyire csak tudom, és ha megérzem ezt a nárcisztikus energiát, hiába is vonz, a saját érdekemben nemet mondok erre a kapcsolódásra.

Nyitókép: Shutterstock