Nem baj, ha nem szeretsz, csak ne hagyj el!

Csakhogy mindig elmúlt, véget ért, aztán jött a rideg, kapcsolatgyilkos igazság. Nem lehettünk soha egyek, nem lehettünk igazán egymáséi, mert a való életben felmerülő körülményeket nem tudtuk az irányításunk alá vonni. Ezek tönkre tették mindazt, amit olyan gondosan elindítottunk.

Nem akarok közös jövőt tervezni, elég volt. Most már biztonságot akarok, és ezt csak én adhatom meg saját magamnak, nem más. Nem tervezek közös lakást, nem tervezek álomszerű jövőt, mert nem akarom mindenáron összekötni az életünket. Nem vágyom arra, hogy minden percben együtt legyünk.

Együtt vagyunk, de nem szerelemből, és nem azért, mert csak egymással szép az élet - nekem már mást jelent a boldogság. Ma már az ad számomra örömöt, hogy egyedül élhetek. Szabadon, nyugodtan: nem nehezedik rám a megvalósítandó jövő súlya, nem mérgezi a lelkem a tudat, hogy meg kell tennem valamit.

Lehet, hogy elfáradtam - hiszen építettem, terveztem eleget, nem keveset tettem már... Elég volt a jövőből, amit a jelen elé helyeztünk. Nem is éltünk igazán, csak terveztünk egy álmot, amiből még azelőtt felébredtünk, hogy belemerültünk volna...

Nyugodt napokra vágyom, amikor nem csinálok semmi mást, csak azt, ami nekem jó. Örülök a kapcsolatunknak, mert tudom: te is tökéletesen jól érzed magad. Még akkor is, ha napokig nem látjuk egymást. Mindig előre megbeszélt időben találkozunk, amihez mindenki tartja magát. Jobb így élni, mert mindennél többet ér a biztonság és a kiszámíthatóság.

Barátság extrákkal? Lehet, de ez akkor is így a legjobb! Nevezzük inkább kapcsolatnak, de "csak" extrákkal, mert nincs benne semmi más, csak ami szép és örömteli - nincs teher, nincsenek tervrajzok.

Van viszont nyugalom, bizalom, mert tudjuk, hogy egyikünk sem szerelmes, és mégis egymást - csak egymást - akarjuk. Nincs benne féktelen érzelem, nincs benne félelem, csak az, amitől jól érezhetjük magunkat.

Együtt vagyunk, de nem vagyunk egyek. Nincs bizonytalanság, nincs a másik elvesztésétől való félelem. A hétköznapok biztonságát mindenki megadja magának - aztán együtt örülünk, ha jön a kedd, a szerda vagy bármelyik nap, amelyek attól válnak ünnepnappá, hogy mi azzá tesszük.

Nyitókép: Shutterstock