Sosem gondolkodtam azon, vajon mennyit iszom? Mármint alkoholt. Keveset, sokat? Nem méregettem, nem számolgattam. Mielőtt belekezdtem volna a száraz novemberbe, mégis számot vetettem kicsit az alkoholizálásommal és arra jutottam, hogy semmi mintaszerű nem fedezhető fel benne. Akadt, amikor hetekig, sőt hónapokig nem ittam, mert nem volt alkalom vagy kedvem hozzá. Aztán akadt olyan is, hogy egy héten keresztül minden nap fogyasztottam valamennyi alkoholt, mert éppen úgy jött ki a lépés – szülinapok, összejövetelek egymás hegyén-hátán. Na, itt sem arra kell gondolni, hogy talajrészegre ittam magam, de egy pohár bor is alkohol, ugye?
Szóval kíváncsian vártam, mi lesz, ha egy egész hónapon át, kifejezetten figyelnem kell arra, hogy ne igyak.
Mint kiderült, az alkohol elhagyása – így egy héttel a kezdetek után - nálam nem járt sem erőfeszítéssel, sem hatalmas felismerésekkel, a környezetem azonban elég érdekesen reagált.
A legpozitívabb reakcióval kezdeném – ugyanis ilyen is akadt és nagyon örültem neki. Egy rokonomról kiderült, hogy sosem hallott még a száraz novemberről, de amikor megtudta, hogy belevágtam ebbe a kihívásba, teljesen belelkesedett és a végén úgy döntött, hogy bár már benne járunk pár napja a 11. hónapban, ő is csatlakozik a kezdeményezéshez és nem fogyaszt alkoholt kereken 30 napig – tehát az ő fogadalma kicsit átcsúszik majd decemberre. Ez azért tök jó!
Egy másik rokonom viszont ugyanazon a vacsorán, szinte kiakadt és hitetlenkedve meresztgette a szemeit, amikor meghallotta, hogy ebben a hónapban bizony absztinens leszek.
- Hát, én nem bírnám! Nem mintha alkoholista lennék vagy ilyesmi – emelte fel a tenyerét –, de nem látom értelmét ennek az egésznek! Kinek ártasz azzal, ha iszol néhány pohárkával? - s ezzel töltött is magának egy újabb adag bort. Na, ő az, akinek nem ártana csatlakoznia a száraz novemberhez!
Rögtön az előző véleményhez csatlakozva a család egyik idős barátja is ráharapott a témára, ám ő azonnal a tettek mezejére is lépett – lerakva elém egy pohár sört, méltatlankodva kijelentette, hogy
ez az egész egy hülyeség, legyen száraz a novembere annak, aki teljesen megbolondult és azonnal igyam meg az elém lerakott italt – punktum.
Ez a reakció kifejezetten felbőszített, mert bár tisztelem Feri bácsit, ne mondja meg nekem, hogy mi hülyeség és mi nem. Mellesleg ő az, aki úgy issza a sört, mint más a vizet, s ezt büszkén hangoztatja is „ A csapvízben rézkukac van!" felkiáltással karöltve.
De a legdurvább az a barátom volt, aki konkrétan kikelt magából, amikor egy szülinapi összejövetelen halkan elrebegtem, hogy csak üdítőt kérek. Komolyan mondom, szinte kiabált – mondjuk nem kifejezetten velem, hanem a szituációval, hogy létezik ilyesmi – és istenverte, destruktív divathóbortnak nevezte az egészet. Divathóbort? Ezt talán még meg is tudom érteni, de hogy destruktív lenne? Nem az absztinencia generál feszültséget egy társaságban – ahogyan
állította –, hanem az olyan hozzáállás, mint az övé, azaz, ha képtelen valaki elfogadni, hogy valaki nem fogyaszt alkoholt.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.