Döntés elé állítottak a barátaim: vagy ők vagy a párom!

Lehetnének megértőbbek, mivel ez a szerelem most nagyon új és szeretném magam átadni az érzéseimnek - úgy igazán. Úgy érzem, most egy megértő, szerető társra leltem, akivel öröm minden együtt töltött perc.

Az összes szabadidőmet vele töltöm. Szinte lubickolok a boldogság felemelő érzésében. Mintha súlytalanul szárnyalnék és nem félek attól, hogy leesek, mivel tudom, hogy Gergő ott lesz és elkap, ha zuhannék. Ha most nem élem meg az érzéseimet, akkor mikor? Ez az időszak az egyik legcsodálatosabb, mikor egyszerűen öröm a párunkkal együtt lenni. Nem gondolunk túl semmit, nem problémázunk még semmin. Valóban kevesebb időt szánok a barátaimra, de valahogy nehéz az egyensúlyt megtalálnom a szerelem és a barátaim közt. Folyton azzal nyaggatnak, hogy mióta együtt vagyok Gergővel megváltoztam.

Valóban azt érzem, hogy megváltozott a fontossági sorrend, és most a szerelem került előtérbe. Ettől függetlenül nem érzem azt, hogy bármiről is lemaradnék, hiszen amíg nem a szerelem volt fontos, addig annyi időt, amennyit csak tudtam velük töltöttem és nem értem miért nem értik meg, hogy most már egy picit változott a sorrend. Mivel a barátnőim közül mindenki szingli, így most hirtelen nem tudják hová tenni a dolgot. Olga ráadásul mintha nehezményezné ezt az egészet és még irigy is kicsit. Nem hittem volna, hogy eljön az a pont, amikor választanom kell a szerelmem és a barátaim közt.

De végül eljött és most már látom, hogy vannak, akik nem örülnek a boldogságomnak. Csak tudnám miért nem. Fordított helyzetben én biztosan nem lennék amiatt mérges, hogy Olgának barátja lett, hiszen ki örüljön a boldogságunknak, ha nem a barátaink? Eddig azt hittem, mi örülünk egymás sikereinek. De vajon ez most egy ébresztő, hogy Olga mégsem volt igaz barátom? Vajon tényleg csak amiatt neheztel rám, mert valóban eltűntem egy kicsit az utóbbi időben? Senkit sem hagytam magyarázat nélkül. Kicsit hektikus Gergő beosztása, így nekem kell hozzá jobban alkalmazkodnom.

Tudom, hogy Olga ugyanúgy vágyik a szerelemre mint én, de ahelyett, hogy most duzzog, inkább megbeszélhetnénk a dolgot, viszont most ő az, aki fel sem emeli a telefont, ha hívom. Próbálok felé nyitni, de úgy érzem falakba ütközöm. Számomra teljesen érthetetlen ez az egész. Már arra is gondoltam, hogy esetleg valami olyan dolog van a háttérben, amiről egyelőre fogalmam sincs, és teljesen más irányban tapogatózom. Lehetséges, hogy a vaksötétségből nem találom a kiutat és egy félreértés miatt elveszítettem az egyik barátomat.

Nyitókép: Shutterstock