Barátnők voltunk - ma elfordulsz, ha meglátsz...

Egy nap megpillantottam az utcán Juditot, ahogy pont az orrom előtt száll fel a villamosra. Elkerülhetetlen volt a találkozás - de ő szándékosan elfordított tekintetével jelezte, hogy tudomást sem akar venni rólam.

Én meg annyira megörültem neki, hogy látványos integetéssel üdvözöltem, melyre csak egy félvállról odavetett "Helló!" érkezett válaszul. Megértettem, hogy ez a barátság végleg véget ért - pedig évekkel ezelőtt elválaszthatatlanok voltunk. A találkozásunk kapcsán sorra eszembe jutottak a régi barátaim: hogy miként ápoltuk a kapcsolatot, mik voltak a mozgatórugói, és ki az, aki gyerekkorom óta mellettem van jóban-rosszban.

Az életemben a barátságok valahogy mindig korszakokhoz voltak köthetőek. Az iskolában volt egy kemény mag, akikkel mindig együtt voltunk. A közösség, a valahová tartozás élménye tartott össze minket. Együtt utáltuk azokat az osztálytársakat, akiket - gyerekszemmel - cikinek vagy félelmetesnek láttunk. Az osztály dinamikája azonban valahogy mindig úgy alakult, hogy a kirekesztett gyerekeket is felkarolta valaki.

A középiskola más volt picit, de ott is összetartottunk. Mivel már kezdett érdekessé válni a másik nem, elindult a méricskélés egymás között. Jobban előjöttek a hiányosságok, a társadalmi különbségek is felnagyítódtak, hiszen szemmel látható volt, hogy kinek a szülei tehetősebbek. Sok vegyes emlékem van ebből az időszakból, de egy-két tartós barátságot azért eredményezett.

Bár az életünk külön folytatódott a közösségi médián keresztül - és az időnkénti találkozók révén - tudjuk, kivel mi van. Érdekes megfigyelni, hogy azok a személyiségjegyek, melyek középiskolában jellemzőek voltak, kinél hogyan változtak - vagy nem változtak - az évek folyamán.

Forrás: Shutterstock

Ítélkezésnek már nyoma sincs bennünk - az évek elteltével mindannyian bölcsebbek lettünk: a kamaszként cikinek látott dolgok mára teljesen elfogadottá váltak. Úgy gondolom, hogy - mint minden kapcsolatban - a barátságban is vannak ciklusok: egyik sem lineárisan jó vagy rossz, hanem hullámzó.

Előfordul például, hogy az én életem kerül hullámvölgybe, ezért több támogató figyelmet igénylek, de van, hogy a barátnőmmel történik ugyanez - és ez így van rendjén. Ahhoz már nagyon mély sebeket kell ejteni egymáson, hogy egy barátság kettészakadjon, mint egy darab papírfecni.

Mi az, ami szakításhoz vezetett köztem és Judit közt? Talán az, hogy felborult az egyensúly. Addig, amíg az ember önmagát keresi, különösen jó, ha a baráti köre minden helyzetben szereti és elfogadja - és ez fordítva is igaz. Nagyon ki lehet billenteni a mérleg nyelvét azzal, ha folyamatosan csak a problémákról vagy másokról pletykálunk, hogy a saját egónkat hizlaljuk mások hiányosságainak kibeszélésével.

A barátság felborulásához vezethet az is, ha a "barátsághordóból" sorozatosan csak "kivenni" akarunk - de mi magunk semmit nem teszünk bele.

A Judittal való találkozás rádöbbentett arra, hogy egy életre megtanultam a barátság kölcsönösségének leckéjét - most már figyelek az egyensúlyra. Minden jót neked, Judit! Köszönöm az együtt töltött utat.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek