Nem a te hibád, ha valaki nem tudja elviselni a boldogságodat!

Furák vagyunk, mi emberek, és tényleg nagyon különbözőek. Sokszor még azokkal is igazságtalanok, és olykor gonoszak vagyunk, akiket szeretünk, és bár azt gondolná az ember lánya, hogy csak a filmekben vannak számító testvérek, barátnők, az igazság ennél sokkal fájóbb... Hadd meséljem el nektek a történetemet, aminek a legnagyobb tanulsága talán az, hogy az emberi irigység, PLÁNE a női irigység még a barátságon, sőt, sokszor a testvéri kapcsolatokon is átível - akár tetszik, akár nem.

Miről szól egy barátság? Arról, hogy ha valaki igaz barát, akkor biztosan ott áll melletted életed legboldogabb és legszomorúbb perceiben is. Arról, hogy a boldogságban és a szomorúságban is osztoztok, van azonban valami, ami úgy tűnik, felülírja a barátságot, még akkor is, ha a sokat emlegetett "barátnőd" egyébként a testvéred. Ez pedig az irigység, és az, hogy vannak, akik képtelenek elviselni, hogy valakinek az élete jobb irányt vett, mint az övék.

Tekintve, hogy férjnél vagyok, korábban én is a saját bőrömön tapasztaltam a lánykéréssel és az esküvővel járó természetes irigységet a barátnőim részéről. Azért írom, hogy természetes, mert azt gondolom, egy bizonyos szintig nincs ezzel gond. Teljesen érthető, hogy aki hosszú évek óta áhitozik a gyűrű után, az öröm mellett irigy is, és kimutatja, milyen szívesen cserélne veled. (és ez elég sok mindenre ráhúzható)

Szerintem nincs ezzel gond, egészen addig, amíg túl tud lépni ezen rövidebb-hosszabb idő alatt, és hátrahagyva az önzőségét, és őszintén, BARÁTKÉNT tud osztozni a másik örömében...

A bejelentés, ami örökre megpecsételte a kapcsolatunkat

Nemrég történt, így tisztán emlékszem, milyen izgatott voltam, miután egy év próbálkozás után végre pozitív lett a terhességi tesztem. Egyszerre éreztem örömöt, félelmet, miközben aggódtam, de aki fogott már két csíkos tesztet, tudja, miről beszélek. Bár világgá kürtöltem volna, hogy végre, sikerült, tudtam, hogy nem lehet. A férjem és én napokig úsztunk a bizonytalan boldogságságban, és alig vártam, hogy a testvéremmel is megosszam életünk eddigi legboldogabb hírét. Hiszen az én örömöm az övé is...

Amikor beléptél az ajtón, remegett a gyomrom, aztán miután pár szót váltottunk, előkaptam a telefonom, és megmutattam a pozitív terhességi tesztről készült fotót. Nem bírtam várni az első vizsgálatig, azt éreztem, muszáj megosztanom veled ezt a hírt. Rám néztél, és azt kérdezted, hogy "Ez komoly?", majd hozzátetted lesütött szemmel, hogy kirázott a hideg, és csak csendben álltál.

Egy világ dőlt ott össze bennem, mert azt gondoltam, ha valaki, hát te majd a nyakamba ugrasz, átölelsz, és pityeregve fogadod a hírt, hogy nagynéni leszel, de nem így lett. A legrosszabb, hogy annyi nem volt benned, hogy miattam úgy tegyél, mintha...

Magyarázkodni kezdtem, hogy biztosan nektek is nemsokára sikerül, és nem győztem terelni a témát. Egy pillanat alatt megbántam, hogy őszinte voltam, mert a földbe döngölt a reakciód.

Ezerszer átrágtam ezt a jelenetet, próbáltam magam a helyedbe képzelni, de nem tudom, valaha el tudom-e fogadni, hogy önzetlen öröm helyett csak az irigység és a keserűség sugárzott belőled. Már tudom, nem az én hibám, hogy nem tudod elviselni a boldogságomat, és minden erőmmel azon vagyok, hogy se te, se más ne álljon a boldogságom útjába...

Nyitókép: Shutterstock