Együtt maradtunk, de az árulásodat sosem fogom megbocsátani!

Kittinek sem, pedig Zoli nagyon szerette volna, ha felesége elfelejti a kis afférját. Nem volt komoly szándék a félrelépése mögött, szerette a párját, nem akarta megbántani, csak az a fránya szex, ami sosem működött igazán közöttük, az ne lett volna. Meg Viola a könyvelésről...

Kittinek és Zolinak két fia van, általános iskolások. Mindkettejüknek a gyerekek a legfontosabbak, bármit megtennének értük, és Zoli úgy gondolja, egymásért is. Kittinek más a véleménye, úgy érzi, ebben a kapcsolatban csak ő hoz áldozatokat férje kedvéért, a család egybentartásáért. A nő számára már maga a szex is áldozat, amit ugyan élvez, de a lehető legkevesebbet kér belőle: "Nem a mennyiség, a minőség számít" - hangoztatja, amivel férje kicsit sem ért egyet, ő a kettőt ötvözné, de hiába.

Ez volt az oka annak is, hogy amikor dolga akadt a könyvelésen, mindig szánt pár percet arra is, hogy flörtöljön egy kicsit Violával. Aztán egy idő után direkt alakította úgy, hogy dolga akadjon az irodában, és még egy kis idő elteltével a flörtölés udvarlásba csapott át, melyre kolléganője határozottan vevő volt. Napokon át ment a csetelés, pikáns mondatok, szavakba öntött vágyak cseréltek gazdát, melyek egy óvatlan pillanatban tettekké váltak.

Viola tudta, hogy Zoli nős, családja van, látszólag mindezt el is fogadta, nem akart többet a férfitól, mint amit ő adhatott neki. Leaglábbis ezzel áltatta magát, és áltatta Zolit. Néhány légyott után azonban változott a kommunikációja, amiből hamar kiderült, hogy többet is el tudna képzelni a férfival, akivel úgy érezte, az isten is egymásnak teremtette őket. Előállt hát a farbával, és arra kérte Zolit, hogy hagyja el a feleségét és a családját, és ők ketten vállalják fel egymást, hivatalosan is.

Zoli nemet mondott, hiszen már az elején tisztázta, hogy a család számára szent, szereti a feleségét, csak ugye a szex... És persze, Violát is szereti a maga kollégális módján, remek nő, vicces, kedves, odaadó, de ők ketten sosem lesznek egy pár, ezt sosem titkolta előtte.

Kitti kiborult, zokogott, Zoli szintén kiborult, magyarázkodott és ő is sírt. Nem akarta elveszíteni a feleségét és a családját, de értelmes, elfogadható magyarázata a szexen kívül nem volt. Kitti őt hibáztatta, mert sosem gondolta komolyan, hogy a férjének ennyire számít a szex, ha szólt volna... De Zoli meg nem tudta, hogy szólhatna, hogy talán lehet sűríteni az együttléteket, s lehet ebből egy konszenzusos döntés, ahogy Kitti fogalmazott. "Te jó ég - gondolta - ez öröm, élvezet, mi köze ennek a konszenzushoz?" -, de feleségének ezt nem említette, helyette napokon át a bocsánatáért esedezett.

Nem kapta meg, Kitti képtelen volt túllépni az áruláson, nemcsak hetekkel, de hónapokkal, évekkel később is rendre felemlegeti. Mondhatni, benne ragadtak a múltban. Ahogy Esther Perel, a világhírű párterapeuta fogalmazna, ők "a szenvedők".

Öt év telt el Zoli jelentéktelen viszonya óta, de a mai napig terítéken van Viola. Zoli hiába kéri Kittit, hogy felejtsék már el, nem jelentett neki semmit a nő, ezerszer megbánta, soha nem akarta elhagyni, sosem szeretett mást, csak Kittit, hiába esdekel évek óta, felesége hajthatatlan. Nem képes megbocsátani, s ha kérdezik, miért, egyszerű választ ad: "Nem tudom elfelejteni, hogy becsapott, elárult, cserben hagyott. Bármit tesz, bármilyen családi esemény, ünnep van, csak az jut eszembe, hogy megérte neki mindezt kockára tenni. Jogosnak érzem a büntetést, amit emiatt kap tőlem, bár bevallom, nekem is ugyanúgy fáj, hogy így bánok vele."

Hiába maradtak együtt, Kitti nem boldog, és a férje sem az.

"Nem tudom, mit tehetnék még, hogy túllépjünk ezen az egészen. Nagyon szeretem Kittit, jobban, mint valaha, amiért nem dobott ki az utcára gondolkodás nélkül, amiért elviselte a fájdalmat, hogy nem követelte, hogy cserébe azonnak mondjak fel, helyette megvárta, míg lépni tudok. Becsülöm, hogy nem ment bele felesleges és meddő vitákba, veszekedésekbe Violával, nem is reagált az üzenetére, nem balhézott, csendben szenvedett. Szeretném, ha minden a régi lenne, azzal a kevés szexszel, amink volt, de az legalább öröm volt, akkor még boldogan éltünk!" - meséli Zoli, utalva arra, hogy már annyi intimitás sincs közöttük, mint amennyi egykor volt. Csak mostanra nem csupán a szex esett áldozatul, hanem a reggeli csókok, a délutáni ölelések, az esti filmnézős összebújások is.

Kittit sem túl bizakodó, ami a szexuális életüket illeti. Azt mondja, szeretné, jó lenne, nem akar végleg elzárkózni a férjétől, de egyelőre nem megy, öt év után sem.

"Tudom, hogy meg kellene bocsátanom ahhoz, hogy ne az legyen mindig a gondolataimban, ha közeledik felém, hogy biztosan Violára gondolna közben. El kéne felejtenem a nőt, túl kéne lépnem ezen az egészen, hiszen együtt vagyunk, így döntöttünk, ezt akartuk. De nem megy, még nem. És nem tudom, hogy valaha működni fog-e, vagy szeretkezés nélkül éljük le a hátralévő életünket" - mondja szomorúan Kitti, aki abban is biztos, hogy ha így folytatódik tovább a házasságuk, férje újra félre fog lépni. Zoli szerint ez soha többé nem történhet meg, nem teszi kockára még egyszer a szerelmüket, ha még 5 éve kell várnia, hogy újra ölelhesse a feleségét, akkor annyit vár.

Könnyű lenne ítélkezni, s azt mondani, az ilyen nő megérdemli, hogy megcsalják. Könnyű ítéletet mondani, mondván, az ilyen férfi megérdemli asszonya bosszúját és ezzel a sorsát. Kívülről nézve minden olyan egyszerűnek tűnik, kibicként semeddig nem tart tanácsot adni: "Engedd el, felejtsd el!" vagy "Keress valakit, aki képes titkot tartani, és szexelj vele kedvedre!" És a legegyszerűbb lenne talán azt mondani, hogy "Váljatok el, nektek már semmi keresnivalótok egymás mellett!"

De egy kapcsolat, bármennyire közhelyesen hangzik is, bonyolult. Két ember, két különböző személyiség feszül egymásnak nap mint nap. Lehet, hogy Kitti és Zoli állóháborúja most már örökre így marad, megrekedtek, s az egymáshoz és a családhoz való ragaszkodás idővel megkopik, és végleges döntésre kerül sor. Ahogy az is lehet, hogy Zoli kitartó engesztelése, szerelme, odaadása hatni fog a feleségére, és talán egy napon, egy nem túl távoli napon Kitti újra boldogan olvad bele férje ölelésébe. Én utóbbit kívánom nekik...

Nyitókép: Shutterstock