A hajnal első napsugarával ért véget az egyéjszakás szerelmünk

Egy jóízű este, gondoltam ennyi fog történni velem aznap, de valami más lett belőle. Tudtam, hogy a vacsorán lesznek olyanok is, akiket még nem ismerek, de amikor beléptem, és megláttalak ott a lemezlejátszó előtt, már nem is érdekelt senki más. Nő létemre én léptem oda hozzád - amit addig sosem tettem -, és beszélgetést kezdeményeztem.

Döbbenetes, hogy azonnal egy hullámhosszon voltunk. Talán másoknak is feltűnt, mennyire csak egymással vagyunk elfoglalva, de nem hozták fel. Ez nem egy gimnazista társaság, itt nem hoznak kellemetlen helyzetbe, ha egy lány és egy fiú szemetszúróan vonzódnak egymáshoz.

Az este vége felé te megkérdezted, hogy hazakísérhetsz-e, én pedig kissé elpirulva igent mondtam. Ám, amikor elindultunk az éjszakai fényben úszó utcán, te hirtelen megálltál, megfogtad a kezem, és azt mondtad: „Reggel hétkor indul a repülőm. Norvégiába utazom egy munka miatt."

Azt hittem elájulok, hirtelen a pár órás vágyaim összeomlottak, becsapva éreztem magam, de képtelen voltam haragudni. Miért fordítottál rám ennyi figyelmet, ha pár óra múlva elillansz az életemből? Miért keltettél bennem hiú ábrándokat, ha most összetöröd azokat?

A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben, de te hirtelen megcsókoltál, ami összezavarhatott volna, de az az igazság, hogy az első pillantásod óta csak erre vártam. Viszonoztam a csókot, te érzékien átöleltél, és engem már nem érdekelt más, csak, hogy még jobban, még közelebbről érezzelek.

A lakásomban elhallgattunk egyszerre, hiszen mindketten tudtuk, mit is akarunk. Lassan vetkőztettél le, ahol feltárult a bőröm, ott megérintettél a kezeddel, a száddal... Óráknak tűnt az együttlétünk, nem siettünk, ráérősen fedeztük fel egymás testét, mintha a világ összes ideje a miénk lenne. De nem volt.

Hajnalban elköszöntél, és kiléptél az ajtómon, egyben az életemből is.

Feküdtem az ágyamban, ahol még ott volt az illatod, a tested melege. Próbáltam megérteni, mi történt velünk, köztünk. Tudtam, hogy ez nem egy egyéjszakás kaland volt. Egy pár órára ítéltetett szerelem, ami beteljesült ugyan, de jövője nem adatott.

Nem akartalak bejelölni egyik közösségi oldalon se, nem kérdeztem felőled a közös barátoktól, kicsit úgy kezeltelek, mintha csak egy álom lettél volna. Egy olyan álom, aminek hajnalban hirtelen szakad vége, és bár egy ideig képes az ember felidézni magában, idővel teljesen kikopik az emlékezetéből, és csak egy érzés marad utána.

Lassan teljesen eltűnsz. Tudom, hogy ez így van rendjén, mégis kissé szomorúvá tesz. Ilyenkor pedig csak ébren várom, hogy a hajnal fénye megjelenjen a szobámban.

Nyitókép: Shutterstock