Szerelem vagy szeretet? Vagy mind a kettő?

Sokat gondolkoztam már azon, hogyha egyszer a szerelem elmúlik a kapcsolatomból és átalakul szeretetté, attól még együtt tudunk örökké maradni? Vajon mikor jön el ez a pillanat? És utána már sosem leszünk egymásba szerelmesek? A szüleim lassan 40 éve töretlenül szeretik egymást, boldogok, sosem veszekednek, de az, hogy mi a titkuk, azt ők sem tudják szavakba foglalni.

Le kell szögezni, hogy a szeretet-szerelem kapcsolatáról mindenki másképp vélekedik. Szerintem szeretni bárkit lehet, viszont szerelmesnek lenni nem lehet mindenkibe. Ott kell a két ember között egy szikra, ami belobbantja a szerelmet. Ezért más az a szeretet, ami szerelemből alakul át, hiszen az a szikra azért mindig ott marad a két ember között. Mindenkit másképp szeretünk, van az a szeretet, amit a családunk iránt érzünk, az egy nagyon erős érzés, de mégsem szerelem. Emellett van az, amit a barátaink iránt érzünk - az is másfajta. Persze, nem csak embereket, hanem állatokat, tárgyakat, zenéket és filmeket is kedvelhetünk. Ám, minden bizonnyal a szerelemből alakult szeretet a legizgalmasabb.

Elérkezett a kapcsolatunkban az az idő, amitől annyira féltem. Felszállt a rózsaszín köd és a szerelmünk szeretetté alakult. Bevallom, nagyon ijesztő volt! Milyen lesz igazából, ha ez bekövetkezik, hiszen azt hittem, ezzel vége a kapcsolatunknak és soha többé nem leszünk szerelmesek egymásba.

Elhidegülünk majd és végül szakítunk? Nem így lett! Nem olyan sarkos ez a dolog, mint ahogy gondoltam. Még mindig bele tudok szeretni egy pillantásába, egy mozdulatába vagy épp a mosolyába. Annyi változott, hogy már nem vakon látom őt, nem tökéletes számomra, hanem észreveszem a hibáit, amiket el tudok fogadni. Biztos ő is látja az enyéimet, de néha szereti is őket. Nem is kellett volna annyira ettől az érzéstől félnem, hiszen láthatóan semmi sem változott, ugyanannyira szeretjük egymást. Talán annyi, hogy reálisabban látjuk a kapcsolatunkat. Nem olyan hűbele Balázs módjára élünk.

Nem múlik el teljesen a szerelem, inkább olyan, mint egy hullámvasút. Egyszer ő van fent és ő a szerelmesebb, egyszer pedig én kerülök fel és ő le, ilyenkor pedig én érzem jobban, hogy szerelmes vagyok. De a szeretet és a tisztelet mindig ott van közöttünk. A szikra ott van, s tud parázslani, máskor nagy lángon lobogni.

A szeretetnél képes vagy bármire a másikért, akár elválni is. Szereted annyira, hogy tudod, ha elengeded, máshol ő boldogabb tud lenni, mint veled és te ezt elfogadod. A szerelem egy nagyon heves, mindent elsöprő érzelem, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tud menni. Ezzel ellentétben a szeretet lassan alakul ki és nem élsz meg közben nagy kilengéseket, elsöprő érzelmeket, viszont a szeretet tarthat örökké, az nem kopik el.

Úgy gondolom, szeretni valakit fontosabb, mint örökké szerelmesnek lenni. Ha szereted, akkor őt a hibáival együtt elfogadod olyannak amilyen, látod a lehetőséget benne, hogy együtt építsétek a közös jövőtöket.

Nyitókép: Shutterstock