Szülők, akik képtelenek elengedni a felnőtt gyereküket

Amikor a gyerek élete szerelmével toppan be a lakásba, és egyértelművé válik, hogy már nem csak anyuci és apuci ölelgeti a kis szeme fényét, akkor megesik, hogy könyörtelenül elszabadul a pokol.

Több olyan szülővel találkoztam már én is, aki egyszerűen nem volt képes feldolgozni, hogy a gyereke már nem kisbaba többé. Ha jobban belegondolok, ez valami karmikus feladat lehet nálam, mert több olyan pasim is volt, akiknek betegesen szoros kapcsolata volt a szüleivel. Most nem arra gondolok, amikor anyu elcsomagolja a teljes vasárnapi ebédet, hogy a kisfia nehogy éhen haljon a következő két napban, amíg nem találkoznak. Egyébként nekem már ez is sokkoló, de az, amit néhány évvel ezelőtt kellett átélnem, na, az valami elképesztő.

Egykori életem szerelmével már a kapcsolatunk alatt is többször megkaptam, hogy „ez e leves nem olyan, mint amit anya főz" vagy „anya nem tesz borsót a brassóiba mert tudja, hogy én nem szeretem", esetleg „anyám soha nem lakkozná a körmét pirosra." Ezekre mindig csak annyit válaszoltam, hogy azért mert én nem vagyok az anyád, és nem is akarok az lenni. Sőt, még hasonlítani sem akarok rá! Ilyenkor napokig nem is beszéltünk, mert szerinte megaláztam az ő anyukájával való különleges kapcsolatát. Ezt csak az spékelte meg, hogy egy-egy közös vacsoránál az anyós jelöltem lassan és érthetően elmagyarázta a tálalt étel receptjét, és nyomatékosan hozzátette, hogy mert a kisfia így szereti. Persze olykor megszólta azt is, ahogy a hajamat hordom, amikor fáradtabb voltam azonnal szóvá tette, hogy most szarul nézek ki, és néha az is belefért, hogy kopogás nélkül ránk nyisson.

Budapestre költöztem, majd pár hónap múlva felvették egy itteni iskolába, ezért albérletbe költözött. Felhívott, hogy képzeljem felvették a suliba és tegnap az új albiba is beköltözött, de a háttérben hallottam, hogy a szülei beszélgetnek. „Anyukádék is jöttek?" –kérdeztem. Majd hosszasan elmesélte, hogy bizony jöttek ők is, mert ezen a hétvégén már oktatás van, ezért az anyukája kipakol neki és most éppen rántott húst süt, a tervek szerint ezen a héten itt maradnak vele, hogy könnyebben megszokja az idegen helyet. Ekkor már majdnem felnevettem a vonal túlsó végén, de türtőztettem magam, és hozzá tettem, hogy „tökjó akkor ezek szerint szép, nagy lakást találtál, ha mindhárman elfértek.

Egy következő választásom sem volt sokkal jobb, ez esetben a szerelmem édesanyja azt hitte, hogy ő is párkapcsolatban van a fiával. Minden találkozásunkkor végig simogatta, puszilgatta a közel harminc éves gyerekét, és tőlem kérdezgette, hogy „ugye milyen szép?" Míg én van, hogy egy hétig se hívom fel a saját anyámat, ők naponta minimum hatszor telefonálnak. Mindig mindenről be kell számolniuk egymásnak, azzal kezdte, hogy ki mit evett aznap.

Gyerek nélkül könnyű arról beszélni, hogy ez mégis mennyire kellemetlen, de a biztonság kedvéért írásba adtam, hogy ha valaha ilyen élősködő anyuka leszek, azonnal vágjon pofon valaki. Bár abból kifolyólag, hogy engem a család elsőszülött lányát sem anyukám, sem apukám nem féltett túl soha, remélhetőleg én is helyén tudom kezelni majd a helyzetet.

Nyitókép:Shutterstock