Hálás vagyok! Neked is, neki is, meg amúgy is. Meg az anyád!

Nem mondom, hogy ne örüljünk annak, amink van, ne legyünk hálásak, hogy élünk, és igen, én is tudom, hogy lehetne rosszabb.

De nem unalmas, hogy már a csapból is az folyik, hogy nevelj hálás gyereket!

Szóval menj csak fel a közösségi oldalak egyikére, és nézz rá kedves barátaidra, ismerőseidre, rokonaidra, munkatársaidra, micsoda spirituális emberek!

Igen, Jolika néni is, aki elterjesztette rólad a városban, hogy a 25 évvel idősebb Gyuri bácsi szeretője vagy, ő is nagyon hálás, tele van szeretettel, jósággal, hittel, reménnyel, meg bizalommal...

Aha, a nagynénéd is, igen, az, amelyik gyűlöli anyádat, mert szerinte ő többet kapott a nagyanyádtól, aki az apád édesanyja, ott szid, ahol csak tud, de amúgy rettenetesen jó keresztény, nála jobban senki nem hisz Jézus szeretetében, minden nap imádkozik... érted... is... és végtelenül hálás, hogy vagy neki, te és a családod.

Természetesen a kolléganőd is nagyon szeret, emberben annyi hála, mint benne nincs, amiért segítesz neki, dolgozol helyette, ha kell, nem mész szabadságra, hogy ő tudjon nyaralni, telelni, síelni és a tengerparton hátsót mereszteni. De azért mégis, mekkora szemét vagy és lógós, nyalod a főnök hátsóját, és nyilván nagyképű hülye is vagy, mert miután visszajutottak hozzád a kedves szavai, nem ülsz le vele ebéd közben cseverészni. De hála legyen neked és veled, érted és mindenért-mindenkiért, aki fontos neked.

És ne feledkezzünk meg azokról se, akiknek, ha adsz, poszt-hegyekben köszönik meg az segítségedet, az imádkozó emoji ott is bejátszik, biztos, ami biztos, de aztán adj legközelebb is, de rögtön, amikor kell neki. Hát mit képzelsz te magadról, neked fogalmad nincs, mi az a szegénység, és mellesleg rohadj már meg, ha kérhet ilyet tőled! Szigorúan két hála között...

Félreértés ne essék, én is szoktam hálás lenni, magamban.

Szépen csendben, nem látványosan, nem a kirakatban, nem azért hogy lássák, lelkiekben milyen gazdag, spirituális, jó és csupaszív, HÁLÁS ember vagyok. Nem játszom el, hogy nem ismerem az intrika fogalmát, és bárkit bármikor elküldök a fenébe, nem csak magamban.

Nyitókép: Shutterstock