Elengedsz bulizni, drágám? (Hogy is van ez?)

Ebből kiindulva természetesen abszurd, ha bárkinek is engedélyt kell kérnie egy önálló programhoz: ugyanis mindketten felnőtt emberek, akik kísérő nélkül is eljutnak A-ból B-be, és egyedül is hazatalálnak sötétedés után. És az is világos, hogy mindenkinek szüksége van olykor egy kis szabadidőre, mikor a párja nélkül ápolhatja a baráti kapcsolatait, és kiengedheti a fáradt gőzt. Nincs ebben semmi rossz.

Sokszor azonban komolyabb egyeztetést igényel egy-egy különálló program: például amikor már gyerekek is vannak, akikért felelősek vagyunk. A logisztika itt kicsit bonyolultabb: mert ha engedélyt nem is kérünk, azért megkérdezzük a párunkat, hogy megoldható-e a dolog? Főleg, ha mindkét szülő dolgozik, és nem állnak sorban a segítőkész nagyszülők és sógornők.

"Kicsim, átugrom egy-két sörre Tomihoz, nem baj?" - hangzott el a mondat nemrég. És bevallom - hiába hiszek töretlenül az első két bekezdésben -, azért szíven ütött egy pillanatra, hogy egyedül maradok a gyerekkel, míg "az embör" kikapcsolódik. Hiszen az elmúlt időszakban folyamatosan csak dajkáltam, altattam, szoptattam, estétől hajnalig - és kissé belefáradtam a téli bezártságba a két hónaposommal.

Aztán persze tudatosult, hogy semmivel sem lennénk előrébb, ha arra kérném, hogy maradjon. Viszont ha legalább ő feltöltődik egy kicsit, nekem is tud egy kis extra energiát adni... Az pedig ránk fér ebben az ínséges, influenzával és kanyaróval telített időszakban, ami a szokásosnál is jobban négy fal közé szorítja a kisgyerekeseket.

Hálálkodott, hogy milyen rugalmasan kezelem, ha elmegy itthonról, és megnyugtatott, hogy ő is örömmel vigyáz majd a kicsire, ha a jövőben én mennék valahová. Tudom, annak is el fog majd jönni az ideje, még ha nem is a napokban lesz.

Egyre jobban látom, hogy ha tiszteletben tartjuk a másik személyes szabadságát, és támogatjuk egymást, az sokkal szorosabbá és bensőségesebbé teszi a kapcsolatot, mintha magyarázkodni, engedélyt kérni vagy füllenteni kellene. Így van valami végtelen bizalom és tisztelet mindkettőnkben, és ez bizony óriási erőt ad... Talán még többet is, mint maga az önálló, partnermentes program.

Nyitókép: Shutterstock