A hűség valójában önmagunknak tett szívesség!

De miért gondolom, hogy a hűség valójában egy önmagunknak tett szívesség? Hogy ez az értékes tulajdonság igazából saját magunk megbecsülésének jele?

Őszinte leszek!

Én egy végtelenül egoista személyiség vagyok, bár sohasem versengtem senkivel - önmagamon kívül. Soha senki nem tudta letörni a szarvam! Mindig önfejűen és vakon mentem a saját fejem után, és bíztam abban, hogy amit én csinálok, ahogy én gondolom, az a jó. Nem mondom, hogy legyél ilyen. De próbálj meg egy nüansznyit közelebb kerülni ehhez az állapothoz! Ezt pedig azzal kezdd, hogy megérted, miért kell hűségesnek lenned saját magadért!

Amiért pedig fontos volt ezt elmondanom, az a következő: soha, ismétlem soha, egyetlen egyszer sem jutottam el addig a pontig, hogy megcsaljak bárkit is! Legyen szó akár egy olyan nőről, akivel csak az élvezetek miatt tartottam a kapcsolatot, vagy valakiről, aki nem csak a karom, hanem a kezem is fogta! Hogy miért? Mert az egóm nem engedte! Mert számomra a hűség önmagamhoz fűz!

Szerintem csak a hűséges ember nevezhető embernek!

Persze, hogy mi számít hűségnek, illetve honnan számítjuk a megcsalást, az a lelkiismeretünk kérdése! De szerintem az nem vita tárgya, hogy az egyenesség meghatározza a jellemünket. Ezért gondolom, hogy a hűség saját magunkért van. Azért, hogy ha már valami nem jó, azt el tudjuk engedni. Hiszen csak így lehetünk boldogok, nem?

Nyitókép: iStockphoto