Az nem normális, ha minden vita után én kérek tőled bocsánatot!

Korábban, bármilyen konfliktus alkalmával fontosnak tartottam, hogy győztesként hagyjam el a csatamezőt. Azt gondoltam, hogy kevésbé sérülök akkor, ha a partnerem végül nekem ad igazat egy párkapcsolati vita után. Képes voltam minden eszközt bevetni, akár manipulálni is, hogy a vita lezárásakor ne én alázkodjak meg a másik előtt. Azt éreztem, hogy meghunyászkodok azzal, ha én kérek bocsánatot, vagy ha beismerem: hibáztam. Mennyire ostoba voltam!

Négy év után gondolkodtam el azon, hogy normális-e, ha a konfliktusaink után, gyakorlatilag 100-ból 98 alkalommal én kérek bocsánatot és én teszek lépéseket azért, hogy kibéküljünk. Képes voltam azért is bocsánatot kérni, amit el sem követtem és még ez sem volt elég gyanús számomra. Úgy éreztem, hogy visszanyalt a fagyi.

Az egyik legfájóbb dolog, amit a párkapcsolati játszmáink során megéltem, hogy sokszor a szeretet megvonásával próbált „nevelni". A játszma az volt, hogy ha nézeteltérésünk akadt és sérelmezett valamit, akkor képes volt akár napokig is megvonni tőlem a szeretetét. Alig mosolygott rám, nem csókolt meg, teljesen magába zárkózott, és bárhogy igyekeztem oldani a feszültséget, minden alkalommal elutasító volt. Amikor szembesítettem azzal, hogy megcsalt és ennek minden részletével tisztában voltam, még akkor is azon mesterkedett, hogy végül én érezzem rosszul magamat. Ahelyett, hogy őszintén bevallotta volna, hogy hibázott, még tovább hazudott és jóformán tőlem várta a bocsánatkérést, amiért lebuktattam őt.

Tinédzserként nem láttam át az összefüggéseket. Nem értettem azt sem, hogyan működnek a társas kapcsolatok és azt sem, hogy én miért így kezeltem a konfliktusaimat. Elindultam az önfejlesztés útján, számos felismerésre tettem szert és már nem akartam úgy kezelni a vitákat, ahogy korábban. Elfogadóbb lettem, lejjebb adtam a makacsságomból és rájöttem, hogy hosszú távon nem lehet úgy konfliktust kezelni, ahogy azt fiatal koromban tettem. Igyekeztem a megszerzett tudásomat átadni az egykori páromnak, de mindhiába. Ő nem értette és nem akarta befogadni mindazt, ami hosszú távon sokat segített volna nekünk.

Ha játszmák sűrűjében kívánjuk élni a kapcsolatunkat, akkor az a kötelék halálra van ítélve. Egy konfliktusnál muszáj háttérbe szorítani a saját érdekeinket, hiszen ahol nincs szövetség, ott - gyanítom - nincs tiszta szeretet sem.

Nyitókép: Shutterstock