Évek múltán döbbentem rá: egy részem még mindig rád vágyik

Majdnem tíz éve volt, hogy utoljára találkoztunk. Régen volt és néhány emlékkép már csak halványan maradt meg bennem. Mégis, néhány érzés mit sem változott, mindig ilyen volt a rám gyakorolt hatásod. Mindent elsöprő érzelem cunamit zúdítottál rám, olyan intenzívet, amilyennel azóta sem találkoztam, talán nem is fogok már.

Egyetlen hely maradt, ahol időről-időre átélhetem az általad megízlelt mámort, ahol újra találkozhatunk és eggyé válhatunk: az álmaimban. Ahol megszűnik tér és idő, s habár tudom, az együtt töltött édes pillanatokból csak néhány másodpercnyi jut, mégis ezek az örökkévalóval érnek fel. A képzelet labirintusában ugyanaz a szituáció bontakozik ki, csak mindig más köntösben: az újratalálkozásunk.

Az álomnak vége. Zaklatottan kelek, hevesen dobogó szívvel és hirtelen nem értem, hol vagyok, mi történt velem. Annyira megtéveszt, hogy elveszítem az érzékelést a valóság és a tudatalatti között. Néha ijesztő. Ilyenkor néhány napig még csak nem is tudok úgy nézni a páromra, ahogy azt ő megérdemli. Szégyen van bennem, amiért veled álmodom. Mégsem tudok erre befolyással lenni. Miután eltelnek a napok, elkönyvelem magamban, hogy: oké, ezek csak álmok a fel nem dolgozott traumák oltárán. Azonban, az én tanítóm teljesen mást mond és szerinte ez jóval többről szól.

Sétáltunk egy csodás, erdős tájékon, ahol a levegő és a természet közelsége képes az ember lelkét megnyugtatni. A tanítóm – így fogom hívni a továbbiakban is – által egy érdekes felismerést tettem magammal kapcsolatban. A sétánk vége felé közeledtünk, amikor már átbeszéltük aktuális párkapcsolati kihívásaimat és megemlítettem neki a készülő könyvem történetét. Gyorsan felvázoltam neki, mi történt velem tizenévesen és mi az én történetem. Döbbenten nézett rám és nem tudott megszólalni.

A tanítóm szava elállt, amikor megértette: épp, hogy kibogoztuk a gondomat, egyből sikerült összecsomóznom. Elmeséltem neki a teóriámat, hogy szerintem mit jelentenek az álmaim, azaz, hogy mivel nyugtattam magam mindezidáig, majd közölte a lényeget.

- Lara, nagyon egyszerű, te még mindig vágysz a volt szerelem után.

Ellenálltam a feltevésnek, utáltam magam ezért, majd rá kellett jönnöm: a lázadásomnak nincs értelme. Muszáj elfogadnom az igazságot.

Lelkem feloldozása csak akkor jöhet el, ha belátom: magamnak hazudni nem volt és nem is érdemes.

Nyitókép:Shutterstock