Férfivélemény: Kattant vagyok? Férfi létemre ugyanis imádok vásárolni!

Az egész ott kezdődik, hogy napokra előre megtervezem, mit eszem ebédre. Muszáj tudatosnak lennem, mert a fruktóz felszívódási zavar és a kordában tartható laktózintolerancia miatt nem ebédelhetek akármit. Kerülnöm kell a gyümölcscukrot és a tejet. Hosszútávon derült ki, hogy amúgy jóval olcsóbb előre főzni, mint utolsó pillanatban rendelni vagy gyorskajákért rohangálni.

Munka mellett edzeni is járok, hetente két este, ráadásul most kezdtem újra egy német nyelvtanfolyamot, ami plusz két hétköznap estére ad fix programot. Viszonylag kevés időm marad így a bevásárlásra, a főzésre, az ebédeket pedig mindenképp magamnak szeretném elkészíteni. Ezért kell előre tervezzek. Mondanom sem kell, hamar kifogytam a receptekből és nem is gondoltam volna, hogy az ötletelés lesz az egész legnehezebb része.

Ha kitaláltam, mi legyen az ebéd, akkor jöhet hozzá a bevásárlólista és munka után vagy hétvégén pedig irány a bolt. Az emberek közül sokan imádnak ruhát vásárolni. Próbálgatjuk a ruhadarabokat, amik nem csak szép vagy praktikus kiegészítők, hanem jelmezek is, az általunk vágyott élet kellékei. A többségét lehet, hogy meg se vesszük, de mégis olyan jó felvenni, pár pillanatra szépnek látni magunkat és eljátszani a gondolattal, mi lenne ha...?

Most komolyan? Ki szeret a sorok között bolyongani? Kitalálni, hogy a huszonhárom különböző WC papír közül melyiket is válassza? Amúgy sem lehet nyugodtan nézelődni, mert valaki mindig félrelök vagy áttolja a lábadon a bevásároló kocsit. A csemegepultnál, vagy a mérlegnél eléd furakodnak vagy mögötted türelmetlenkednek. A pénztáraknál feltorlódó embertömegről, a lassú vagy éppen ellenkezőleg, schumacheri gyorsasággal blokkoló kasszásokról pedig ne is beszéljünk... Ki szeret boltba járni?!

Imádom az élelmiszerüzleteket, a friss zöldségektől és gyümölcsöktől roskadozó rekeszek látványát, a polcélre húzott, egymás mellett szépen sorakozó árukat, ezt a hihetetlen bőséget, a színek, információk kavalkádját. Más egy festményben tud gyönyörködni, az én szememnek a boltok polcai okoznak orgazmust.

Kisgyerekként nagyon szerettem anyával vásárolni, már akkor is lenyűgöztek a nagy áruházak, vágytam rá, hogy egyszer majd én is csinálhassam ezt a felnőttes dolgot, a bevásárlást. Talán tudat alatt ez vezetett ahhoz, hogy két évig az egyik német diszkontláncnál dolgoztam. Komolyan mondom, hogy én minden percét élveztem a kereskedelemnek, és ha panaszkodtam is a munkára, a vásárlókra, mégis örömmel csináltam a munkámat, kasszáztam, sütöttem, bármit is kellett.

Nekem ezért sem nyűg a bevásárlás (na jó, a cuccok hazacipelése néha izzasztó, de legalább mozgásforma), sőt órákat is képes vagyok bent tölteni a boltban. Nem azért, mert nem találom meg, amit keresek, mondhatjátok, persze hiszen a termékeket hetente máshova pakolják... épp ellenkezőleg! Engem megnyugtat a bevásárlás.

Szeretem látni, amikor otthon tele van a hűtő, amikor van miből választani reggelihez vagy vacsorához. Akárcsak egy szépen elrendezett polcsor a boltban, a rendezett hűtő látványa is gyönyörű tud lenni.

Sőt, talán a kattantságomat bizonyítja, hogy még egy dolgot élvezek, de azt piszkosul. A bevásárlós videókat. A Tiktokon találtam rá nemrég a rendszerezős tartalmak mellett az olyan videókra, amikben az anyukák felveszik, ahogy szépen sorban megtöltik a bevásárlókocsit. A legkülönfélébb termékeket válogatják össze, és eszméletlenül jó, megnyugtató érzés hallgatni a csomagolóanyagok zörgését és zizegését...

Nyitókép: Shutterstock