Családra leltem bennük, mégis mennem kell...

Több kellemetlen és szorongással teli munkatapasztalat után jó érzés megnyugodni, otthonra lelni, megtalálni a biztonságot. Érezni, hogy a kollégáim nem ellenem dolgoznak, hanem értem, egymásért. Úgy bemenni dolgozni, hogy nem azt látom: „már megint dolgoznom kell", hanem boldog vagyok, hogy ismét együtt lehetek velük.

Mindenki egy őrült, egy egyéniség, és fantasztikus szerető csapat, akiket most magam mögött kell hagynom, hiszen haladnom kell tovább. Tőlük búcsúzom.

Egyszer minden ember életében elérkezik egy olyan pont, amikor változásra, fejlődésre és új kihívásokra vágyik. Törtető típus vagyok és nem szeretek lubickolni a kényelemben, a langyos vízben, hanem nyitott szívvel és szemmel járok, hogy ha elém kerül a lehetőség: élhessek azzal.

Azt éreztem, hogy már nem elégít ki az értékesítés. Továbbra is boldogsággal és hálával töltött el, ha a vásárlóm problémáját meg tudtam oldani egy termékkel, de már nem motivált a jutalék a fizetésemen felül, sem az, hogy csak 15 percbe telt beutaznom a munkahelyemre.

Többre vágytam. Elvárásom volt magammal szemben, hogy olyan helyen dolgozzak, ami tükrözi a képességeimet, ahol jelen van a kreatív szellem, de legfőképpen, ami kielégít és boldoggá tesz. Nem voltam hajlandó ebben megalkudni.

El kell mondjam, hogy az alkalmi munka keresés után, - mielőtt megtaláltam volna első főállásomat -, azt egy bizonytalan időszak előzte meg. Az eddigi tapasztalataimhoz képest rengeteg helyre jelentkeztem, míg meg nem talált az a pozíció, ahonnan írom most ezeket a sorokat. Mégsem volt bennem görcs vagy túlzó akarás, mert tudatosítottam magamban, hogy meg fogjuk találni egymást azzal az állással, ami a legtöbb fejlődési lehetőséget hordozza magában és, ahova az én tudásom, tapasztalatom elég lesz.

Forrás: Shutterstock

Így az ajánlat elfogadása után még két hétvégét töltöttem együtt a csapatommal, a második családommal, akik támogattak a döntésemben és abban, hogy azt csináljam, amit mindig is akartam.
Az utolsó hétvégén búcsú tortával készültek, majd a nap végén mindenkitől öleléssel búcsúztam. Volt, akivel tudtam, hogy még sűrűn fogunk találkozni, mással azonban nagyon nehéz volt az elválás. Mindennél többet mond, amikor a férfi kollégád - aki barátoddá lett és apád helyett apád volt -, könnyes szemmel búcsúzik, miközben ott zokogsz az ölelésében.

Keserédes ez a búcsú, hiszen nélkülük megyek tovább, mégis tudom, hogy izgalmas, kihívásokban gazdag időszak áll előttem. Fontos, hogy milyen a munkahelyi légkör és milyen csapattal dolgozunk nap mint nap. Azonban van, hogy más szempontokat is muszáj figyelembe vennünk a  munkahelyünk megválasztásában. 

Sokan azért nem lépünk, mert kényelmes megszokni a jelenlegi állapotot, legyen szó kollégákról, anyagiakról vagy más körülményekről. Azt gondoljuk, nincs kiugrási lehetőségünk. Sokszor ezek csak korlátozó hiedelmek, amiket magunknak állítunk fel, miközben jóval több lehetőséggel bővelkedik a világ. Rajtunk múlik, hogy fejlődünk és haladunk tovább, vagy megelégszünk azzal, ami van. 

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek