Pokoli napok minden hónapban – ér szabadságot kivenni menstruáció idejére?

A női lét velejárója a havonta jelentkező menstruáció, ami egy csodálatos bizonyítéka annak, hogy a női test milyen csodákra képes. A havi vérzés egy természetes dolog, arról azonban kevés szó esik, hogy olykor milyen fájdalmakkal is jár az a néhány nap. Ennek ellenére az élet ilyenkor sem áll meg, pedig néha milyen jó lenne...

Egy nő legyen szexi és támogató feleség, gondoskodó édesanya, mindig vidám, problémamegoldó jelenség, aki végtelen türelemmel és energiával van megáldva. Mindez ugyanolyan elvárás a piros betűs napokon is, amikor sokkal érzékenyebbek, türelmetlenebbek vagyunk és legszívesebben magzatpózban feküdve vészelnénk át ezt a néhány napot.

De nem így teszünk, aminek köszönhetően a világ úgy tekint erre a pár napra, mintha nem is létezne. Hiszen már annyi mindennel tehetünk az ellen, hogy csillapítsuk a fájdalmat, a nyűgösséget, a hisztis (ahogy a férfiak mondják) pillanatokat: meditáció, jóga, görcsoldó tabletták, borogatás stb. Pedig, hahó, ne csapjuk be magunkat, pokoli napokat kell átélnünk havonta egyszer. Arról nem is beszélve, hogy magát a menstruációt megelőzik a premenstruációs tünetek, amelyek személyenként változóak, de abban megegyeznek, hogy kicsit sem kellemesek. Hullámzó a kedvünk, percenként sírni támad kedvünk, kilátástalannak érezzük az életünket, legalább két kiló vizet tart vissza a szervezetünk és egyik ruhánkban sem érezzük magunkat komfortosan. A pattanásokról nem is beszélve...

Azonban a szenvedős napokon sem áll meg a munka, a háztartás, a gyereknevelés. Ugyanúgy van ebéd és vacsora az asztalon, mindenkinek frissen mosott és vasalt a ruhája és a család összes tagjának jut egy biztató mosoly napindítóként. Pedig a legtöbb esetben legszívesebben üvöltenénk a fájdalom, a hormonok miatt vagy csak szimplán azért, mert elegünk van mindenből.Félre értés ne essék, nem azt mondom, hogy álljon meg a világ a piros betűs napokon, pusztán kicsit könnyebb lenne, ha nem lenne ennyire evidens, hogy ez a női lét velejárója, ezt mindig minden esetben ki kell bírni.

Forrás: Shutterstock

Jó lenne, ha ezeken a napokon nagyobb empátiával, elfogadással fordulnának felénk a családtagok, a barátok, az ismerősök és fordulnánk mi, nők is egymás felé. Jó lenne, ha ilyenkor megengedhetnénk magunknak a pihenést, az elvonulást, hogy a párunkra vagy a kamasz gyerekeinkre hagyjuk a mosogatást, porszívózást, hogy ne kelljen úgy tenni, mintha meg sem kottyanna a folyamatos görcsölés és vérzés. Szimplán az is jól esne, ha a párunk nem tenné szóvá, hogy mennyire mások, idegesítőbbek vagyunk ezeken a napokon, hanem tudván, hogy ennek mi az oka, türelmesebb, támogatóbb lenne velünk és kivenni a kezeink közül a megterhelőbb teendőket, feladatokat.

Végezetül pedig mi, nők is legyünk elfogadóbbak, türelmesebbek saját magunk felé. Szeressük magunkat annyira, hogy a meglévő problémák mellett nem kreálunk még többet azzal, hogy azon idegeskedünk, mennyire dühítő is a menstruálással járó hangulatingadozás, görcsölés és vérzés. Szeressük a testünket és legyünk hálásak azért, hogy ilyen csodára képes minden hónapban. Ezeken a napokon engedjük meg magunknak a pihenést, a lassulást, fogadjuk el, ha nem úgy működik minden, mint a többi átlagos napon.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek