Járványhelyzetben párt találni - na ez az igazi kihívás!

A minap azon méláztam, mi mindentől fosztott meg minket a világjárvány. Sok ember munka nélkül maradt, sok család szétszakadt, sok kapcsolat tönkrement. A gyerekek maszkban ülnek az iskolában, nincsenek délutáni programok, a szociális élettér pedig szinte egyenlő a nullával. Tudjuk, amit meg kell tenni, azt meg kell tenni, ám örülök, hogy például engem már nem érint a párkeresés, mert bizony az sem lehet fenékig tejfel a mostani helyzetben.

A párkeresés sosem volt túl könnyű dolog és már tíz évvel ezelőtt is szinte kínszenvedésként élték meg sokan, hogy nem találták meg az igazit. Egyszerűen nem tudták, hol és hogyan keressék, ha pedig ráleltek valakire, aki szimpatikusnak bizonyult, néhány randi után simán kiderülhetett, hogy mégsincs meg az összhang köztük. Már akkor is sokan panaszkodtak arra, hogy egyszerűen nincs olyan fórum, nincs olyan hely, ahol ismerkedni lehetne. Ki hitte volna, hogy ez lehet még sokkal rosszabb is. Pedig lett.

Beszűkült jelen

A világjárvány jött, látott és tarolt, ennek következtében pedig számos korlátozás a mindennapjaink részévé vált. Aki teheti, otthon marad, még a munkahelyére sem jár be, inkább home office-ban dolgozik. A vásárlást gyorsan és hatékonyan intézzük, az idegenekkel való érintkezést pedig kerüljük. De akkor mégis, hogyan ismerkednek jelen helyzetben a fiatal felnőttek? Örülök, hogy én ezen az életszakaszon már túlléptem, mert fogalmam sincs, hogy jelenleg miképp tudnék párt találni. 

Fiktív randi egy alternatív valóságban

Elképzelem az alternatív valóságot, ahol egyedülálló harmincasként párt keresek. Mégis, hol és hogyan csinálnám? Már látom is magamat, ahogy a heti vásárlás közben megakad a szemem egy jóvágású, fekete maszkon és a biztonságos távolságot betartva megkérdezem tőle, merre találom a kifliket. Ő mosolyog - a szeméből ítélve -, bár lehet, hogy csak hunyorog... ki tudja, hiszen valójában nem is látom az arcát. Mond valamit, de nem értem, egyrészt a távolságtartás, másrészt a maszk hangtompító és torzító hatásának köszönhetően. Vajon itt feladnám a próbálkozást? Megéri a macerát az egész? Ki tudja, mi rejtőzik a fél arcot takaró vászondarab mögött...

Forrás: Shutterstock

Persze ott van az internet is. Milyen szerencse! Itt legalább felmérhetem a másik fél erősségeit és gyengeségeit mind kinézet, mind egyéb területeken. Például, hogy miképp kommunikál. Reménykedem benne, hogy a sármos kép tulajdonosa valóban úgy fest a valóságban is, mint a fotón, amit feltett magáról és nem mondjuk tíz évvel idősebb, 20 kilóval több, és hárommaréknyi hajjal kevesebb a jelenlegi állapota. S ha már állapot, abban is bízom, hogy nincs kapcsolatban és nem nős. Mert ugye a neten mindenki azt mond, amit akar.

A heteken át tartó ismerkedést követően - mert csak nem adom magam olyan könnyen, meg különben is, ki kell deríteni, hogy nem a baltás gyilkossal üzengetek-e éppen - végre arra az álláspontra jutunk, hogy ideje lenne személyesen is találkozni.

Ha nem lenne covid, akkor első randira tökéletes lenne egy kávézó, aztán ha minden jól megy, következő alkalommal egy vacsora, majd színház, mozi, valami kiállítás, múzeum. Csupa fedett hely, mert hát tél van, én meg rettenetesen fázós vagyok. Most azonban ez lehetetlen, hiszen minden zárva. Mit tehetünk? Hol randevúzhatunk munka után? Hidegben? Sötétben? Oké, várjunk hétvégéig, akkor világosban is találkozhatunk.

Róhatjuk az utcákat maszkban, dacolva a fagyos februári széllel.Andaloghatunk a Margitszigeten, míg belém nem fagy a szó, ami magamat ismerve maximum húsz perc séta után be is következne. Beülhetnék az autójába is, már ha van autója, nekem meg van merszem beszállni egy idegen mellé. Lakásra is mehetnénk... nem, ez még viccnek is rossz.
Tehát? Tehát inkább bele sem kezdek az egészbe.

Alternatív szingli énem feladja az ismerkedést, még mielőtt belekezdene. Talán majd tavasszal vagy nyáron, ha a vírus is úgy akarja.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek