Nem vagyok rossz ember csak azért, mert szeretek ajándékot adni és kapni

Mindjárt itt a karácsony, a szeretet ünnepe. Mindenki mézeskalácsot süt, 'dzsinglebelszt' hallgat, ajándékokat csomagol, mosolyog és vidáman dalol. Ja, nem! Az én környezetemben legalábbis sokan nem! Inkább többeken azt látom, hogy morcosak, idegesek és azon sopánkodnak, hogy ajándékot kell venni. A bátyám például már december eleje óta megállás nélkül agonizál, mert fogalma sincs, mit vegyen a nejének. Könyörgöm, tényleg ennyire nem ismered a feleségedet? A barátnőm ugyanez, csak pepitában.

Az a bajotok, hogy nem tudjátok, mit ajándékozzatok? Ne már! Tényleg egy év alatt nem sikerült semmilyen ajándékot kitalálni? Annyira nem voltatok képesek figyelni a másikra, hogy megjegyezzétek, hogy vágyik egy... akármire? Vagy olyan jó dolgotok van, hogy mindent megvesztek azonnal és ezért már vágyakozni sem tudtok? Netalán egyáltalán nincsenek is vágyaitok? Értem én, hogy a nyolcvankettedik rokonnak fárasztó kitalálni valamit, de aki még a saját párjának, anyjának, gyerekének sem tud "ajándékozni"...

Közhely, de adni tényleg jó

A kedvencem mégis az, amikor valaki nem is azon fakad ki, hogy „mit" adjon, hanem magán az ajándékozás tényén. Miért? Tudom, hogy közhelyesen hangzik, de adni tényleg jó! Neked nem dobban meg a szíved, amikor látod, hogy valakinek örömet okoztál az ajándékoddal? Anyaként nem párásodik be a szemed, amikor a gyermeked ámulattal nézi az új plüssállatot, kirakót vagy bármi mást? Amikor a párodnak fülig ér a szája, mert meglepted azzal a régóta vágyott, de túl drága vagy túl elérhetetlennek tűnő akármivel? Az anyukádat egy fényképalbummal? Teljesen mindegy mivel – ez lehet filléres dolog is! - csak tudd, minek örülne. Ha pedig nem tudod, akkor az nem a karácsony hibája...

Kifakadtam, de nem akarlak megtéríteni

Úgy gondolom, akinek teher az ajándékozás – és ismétlem, nem a sokadik távoli rokonról beszélek - annak magában kellene egy kicsit rendet tennie. Főleg akkor, ha még az észt is osztja ezen a téren és jön a „Mégis kit érdekel az ajándékozás meg ez az egész karácsonyi cécó?" szöveggel, amikor pedig azt mondom, hogy "Én szeretem", akkor megvetően néz rám és közli, hogy "Nem ilyenkor kell figyelni egymásra". Szerintem meg ilyenkor is kell.

Persze mindenkinek szíve joga úgy érezni, ahogyan akar, de

Elárulom, hogy nem mindenki grincs és sokaknak öröm az ünnep és öröm az ajándék is.

Ha nem akarsz részt venni benne, ne tedd, de számonkérni rajtam, hogy miért veszek - esetlegesen drága - ajándékot, az csak téged minősít. S, hogy miért veszem? Mert tudom, mire vágynak a szeretteim és még az is lehet, hogy spóroltam rá egész évben, hogy meglephessem őket. Ne akard nekem bemagyarázni, hogy ettől rossz ember vagyok vagy sekélyes. Az ajándék nem alantas, nem megvetnivaló, hanem szívből jövő figyelmesség. Nálam legalábbis az. Örömmel adom, sőt örömmel kapom is. Kérlek, tartsd ezt tiszteletben.

Most ugyan kifakadtam, de hidd el, nem akarlak meggyőzni arról, hogy ajándékozz – igaz, megérteni sem fogom soha ezt a hozzáállást.

Nyitókép: Shutterstock