Kicsit unalmas, hogy a férfiakat hibáztatod mindenért: te legalább annyira hibás vagy!

Pár hete találkoztam egy barátnőmmel, aki előadta a nagy halált, hogy már megint egy szemét pasival hozta össze a sors és amúgy is minden férfi nárcisztikus és csak kihasználja őt. Persze minden esetben a másik nem volt a hibás, eszébe sem jutott, hogy esetleg ő is hoz rossz döntéseket vagy néha ő sem úgy viselkedik, ahogy az egy férfi szempontjából elvárható lenne. Engem már mérhetetlenül fárasztanak ezek a beszélgetések. Nem azért, mert azt gondolom, hogy a férfiak ártatlanok, hanem azért, mert dühít, hogy mi nők, miért nem nézünk magunkba?

Általános igazság, hogy nem véletlenül vonzzunk be bizonyos embereket az életünkbe és akár tetszik, akár nem, a legtöbbször a másik tükröt tart elénk. Ha valami nagyon irritál egy férfiban, akkor az a tulajdonság nagy eséllyel benned is megtalálható. Ha nem szereted magad és azt gondolod magadról, hogy nem vagy méltó mások csodálatára, akkor nagy eséllyel ezt fogod a veled szemben álló férfitól is megkapni.

Sajnáltatod magad, mert ebből nyersz energiát másoktól. Közben meg nem teszel semmit. Az élet viszont egészen addig tolja ezeket a rossz tapasztalatokat az arcodba, amíg végre észre nem veszed, ahhoz, hogy az életed változzon, neked is változnod kell!

Tapasztalatból beszélek, én is megjártam a hadak útját. Emlékszem jó pár éve még egy könyvet is vettem, ami arról szólt, hogy minden férfi disznó és ez fantasztikus önigazolás volt, hogy én semmit sem csinálok rosszul, egyszerűen csak rossz emberekkel találkozok. Minden barátnőmtől meghallgattam, hogy nem értik, mi a baj, hisz én egy szép és kedves lány vagyok, csak hát nincs szerencsém a szerelemben. Az mondjuk tény, hogy nem volt szerencsém, bár mondhatom úgy is, hogy az élet arra tanított, álljak már végre a sarkamra és ne engedjem, hogy a szeretet nevében bármit megtegyenek velem. Ugyanis mindenkivel csak azt lehet megtenni, amit megenged a másiknak. Ha te hagyod, hogy uralkodjanak feletted, kihasználjanak és szarul bánjanak veled, az legalább annyira a te sarad, mint a pasidé.

A férfiak és a nők olyanok, amilyenek. Mindkét nemnek megvannak a maga hibái és mindkét nem okozott már egymásnak csalódást. Az viszont egyedül a te felelősséged, hogy te hogy viselkedsz másokkal és milyen embereket engedsz be az életedbe. Az önsajnálat egy ideig működik, de hidd el nekem, sehova se vezet, mint ahogy az sem, hogy áldozatként viselkedsz. Az áldozatokat ugyanis senki sem tiszteli, csak még egyet taposnak rajtuk. És még valami. Ha egy nő úgy éli az életét, hogy magát háttérbe szorítva hagyja, hogy a férfi uralkodjon felette és mindent megtesz egy kis szeretetmorzsáért, akkor csak olyan férfiakat fog bevonzani az életébe, akik ezt kihasználják. Szintén saját tapasztalat.

Ha kilépsz kicsit az önsajnálatból és elkezded megismerni, megérteni és megszeretni önmagad, akkor van esélyed arra, hogy egy olyan párkapcsolatot vonzzál be, amilyenre mindig is vágytál. Mert vannak normális férfiak, ahogy normális nők is vannak. De ehhez neked is el kell hinned, hogy nem minden pasi disznó és nem kell, hogy csak a szenvedésről és a panaszkodásról szóljon az életed.

Nyitókép: Shutterstock