Kibírhatatlan társ vagyok, te mégis kitartóan szeretsz engem.

Hidd el, nem direkt csinálom! Sosem volt és sosem lesz az célom, hogy bántsalak, megsértselek, vagy épp az őrületbe kergesselek. Szeretlek, csak nehezen tudom kimutatni az érzéseimet. Te is tudod, hogy mi volt régen, elmeséltem már ezerszer. Végighallgattad, ahogy először dühöngve, majd könnyektől fuldokolva elevenítem fel a múltam.

Nem tehetsz róla, hogy nehezen bízok meg bárkiben. Igyekszem, és az évek alatt sokkal közelebb engedtelek magamhoz, mint valaha bárkit is. Olyan ez, mintha nem hallgatna rám a saját akaratom. Bízni akarok és felhőtlenül boldog szeretnék lenni. Veled. Minden nap ezen dolgozom, és azt hiszem, egyre jobban megy. Bár te sokszor csak azt látod, hogy épp motyogok a bajszom alatt, én mégis tudom, hogy ma ismét egy picivel jobban megnyíltam neked.

Fárasztó és frusztráló folyamatosan kordában tartani az indulatokat. Már rég beláttam, hogy a múlt túlságosan nagy hatással van a jelenre. El kell engednem, és újra kell kezdenem. A gyerekkoromat már nem kapom vissza, de ha nem vigyázok, a jövőmet is elveszíthetem. Sokszor hitetlen vagyok, hisz ha valakit a saját anyja sem szeret, hogy gondolhatná egy pillanatra is, hogy egy vadidegen ember képes rá?

Hogy az a valaki majd nekiáll lebontani a falakat, amiket az évek alatt oly nagy gondossággal húztam magam köré. Te vagy az első, aki ezt megpróbálta, és aki minden akadály ellenére kitartóan, továbbra sem adta fel. Még akkor sem, mikor magamból kikelve, a padlón kuporogva zokogtam. Mikor egy vita alkalmával összepakoltam a bőröndöm. Mikor egy ártatlan megjegyzést azonnali támadásnak vettem.

Alkalomadtán azon tűnődöm: vajon más embereket is ilyen szinten befolyásol a múltja, vagy csak én vagyok túl gyenge? Gyenge, mert nem engedem el azt, ami mérgez. Még ennyi év távlatából is olyan élénken élnek bennem az emlékek, mintha az anyám csak tegnap sétált volna ki az ajtón. Esténként sokszor újra átélem. Nem akarom, de a gondolataim valahogy mindig elkalandoznak. Talán veled mégis sikerülni fog. Most először sikerül majd kilépnem ebből az ördögi körből, amiben évek óta fulladozom.

Nem könnyű velem élni, nem könnyű mellettem lenni. Még néha én is elmenekülnék magam elől, ha tehetném. De nekem maradnom kell. Neked viszont van választásod. Melyet egyértelműen kifejeztél, mikor gyűrűt adva megkérted a kezem.

Nyitókép: Shutterstock