Szívesen mondanám, hogy ez egy olyan jelenet, amit csak elvétve tapasztalhatunk, ám személy szerint én azt vettem észre, hogy egyre több a fentihez hasonló szituáció.
Mintha az embereknek derogálna manapság magyarázattal szolgálni.
Mintha azzal, hogy megindokolják a cselekedeteiket kevesebbé válnának. Holott erről szerintem szó sincs!
Nekem is volt részem hasonló szituációban, azaz amikor csak vártam és vártam arra, akivel megbeszéltük a találkozót, ő pedig nem jött, de még csak rám sem csörgött, rám sem írt, füstjelet sem eregetett. Amikor felhívtam, hol van, egyáltalán jól van-e, nem történt-e vele valami baj, akkor pedig nemes egyszerűséggel kinyomott. Adtam neki még tíz percet és meg is jelent, viszont olyan komótosan sétált felém, mintha legalább húsz perce lett volna még a találkánkig. Mosolyogva, ráérősen, a sietség legapróbb jele nélkül. Lehet, hogy én vagyok túlérzékeny, de ez engem meglehetősen felhúzott. Természetesen rákérdeztem, hogy mégis merre járt, ám ő csak annyit mondott, hogy dolga volt... És amikor arra is rákérdeztem, hogy miért nem hívott vagy üzent, sőt miért nem vette fel a telefont, akkor az arcomba vágta, hogy hadd ne kezdjen már magyarázkodásba. Pedig én igenis elvártam volna némi magyarázatot. Azt gondolom, hogy ebben a szituációban egy elnézéskérés és egy rövid magyarázat bizony kijárt volna.
Az az érzésem, hogy sokan valahogy teljesen összekeverik a magyarázat adást és a felesleges magyarázkodást. Az első egy gesztus, amit megteszel, ha éppen olyan a szituáció és a lényege az, hogy megértesd a másikkal, mit és miért csináltál. Míg a magyarázkodás nem más sok esetben, mint bullshit, azaz mellébeszélés.
Persze megmagyarázni sem kell mindenkinek mindent – ezt is értem. Vannak dolgok, amihez senkinek semmi köze, és amit egyáltalán nem kell ecsetelni, vagy ha rákérdeznek, akkor sem kell rá válaszolni. Miért vagy még szingli? Miért nem jön még a baba? Mennyi a fizetésed? És hasonlók. Ám igenis akadnak olyan emberek és olyan szituációk, amikor
az a legkevesebb, hogy beavatod a másik, érintett felet abba, mit és miért csinálsz vagy mi miért történik úgy, ahogy.
Mint, amikor durván megváratsz valakit, netalán el sem mész a találkozóra. Vagy nem készülsz el a munkáddal időben. Vagy pokróc módjára viselkedsz. Az életben számos olyan helyzet előállhat, amikor igenis meg kell magyaráznod a dolgokat. És amikor meglehetősen pökhendi, ha magyarázat helyett csak odaveted, hogy neked nem kell magyarázkodnod. De kell! Felesleges ebből hiúsági vagy presztízskérdést csinálni, mert nem az. Ez puszta udvariasság és a másik tisztelete.
Ha te képes voltál fél órát késni és ezzel vesztegetted a másik idejét – hiszen biztosan neki is lett volna jobb dolga abban a harminc percben, mint rád várni -, akkor legyen benned annyi, hogy legalább egy rövid magyarázattal szolgálsz. Elnézést, bankban voltam, csőtörés volt, késett a vonat, nem tudtam parkolni... bármi. Ez csak néhány szó, amit igenis megérdemel a másik.
Ha tetszett az írás, talán ez is érdekelhet: Barátságok, amelyeket jobb elengedni
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.